Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Epres pite (glutén- és tejmentes)
sponsored links
Mostanában epres pitékkel játszom. Illetve hogy elkezdtem, márnint a játszást. Ez az elsõ. És annyira isteni, nincs múlt idõ, mert még szerencsére van belõle. Fantasztikusnak találom a svédek délutáni fikáját (kávé sütivel), ezt én is szerettem már eddig is csinálni, de most megerõsítést kaptam hozzá. Ma kicsit elõrehoztam, ebéd helyett. Mert le akartam fényképezni még világosban a sütit, és hát muszáj belülrõl is megmutatni.
Két gondom volt, az egyik a gluténmentes pitetészta, aki már próbálta, tudja, nem egyszerû. A gluténmentes lisztekbõl gyúrt tészták szeretnek atomjaikra hullani, lehetõleg még nyersen, de ha úgy nem, akkor legalább sülve. Közben meg nehéz velük bánni. Szerintem ez egy elég jó változat lett, látszik a képen, hogy szép vékonyra lehetett nyújtani, az oldala is inkább azért vastagabb, mert lusta voltam vékonyítani. És simán kiszedhetõ egy szelet, nem hullik morzsákra. Próbáltam minél kevesebb és minél könnyebben hozzáférhetõ lisztet használni. Ennek viszont az az ára, hogy kell bele valami összefogó anyag, és ez most az új kedvenc, a nyílgyökérliszt volt. Méregdrága, de nem kell sok belõle, és fõleg ilyen ropogós tésztákhoz, kekszekhez nagyon jó. Remekül összefogja a gluténmentes liszteket.
Szóval a gluténmentes, tejmentes pitetészta:
160 g fehér rizsliszt (persze lehet barna is)
45 g kukoricaliszt (szintén a ropogósság érdekében)
40 g nyílgyökérliszt
1 csipet só
20 g porcukor
110 g tejmentes margarin, fagyosan
-----------------------------
1 tojás
6 evõkanál hideg víz
2 evõkanál olívaolaj
Pont úgy készül, mint az igazi. Aprítógépben összemorzsásítom a vonal feletti cuccokat (pár forgatás az egész), utána egy nagy tálba átöntöm, hozzáadom a folyékony összetevõket, és összegyúrom.Viszonylag jól kezelhetõ tészta. Rizslisztes deszkán kinyújtom, és viszonylag sok részletben kitapasztom vele az elõtte olívaolajjal kikent piteformát (25 cm átmérõ). Peremet is ügyeskedek rá. A tapasztás szó szerint értendõ, arról szó sem lehet, hogy mint a gluténes tésztánál, nyújtsunk egy nagy lapot, és egy menetben beterítsük. De nem olyan nehéz ez a tapasztás sem, és elég gyorsan megy. A végén egy kis fedõvel úgy-ahogy lelapogattam.
Aztán ment a 150 fokra elõmelegített sütõbe. Amint betettem, felemeltem 200 fokra a hõmérsékletet (félek ennyire forróba rakni a kerámia edényt). Tíz percig elõsütöm, Közben megcsinálom a tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
4 dl házi szederlekvár
30 dkg eper
1 csomag vaníliás pudingpor
Az eper ilyenkor másra úgysem jó. Ha májusban eprespitéznék, akkor a finom apró, puha magyar eperrel egészen másként bánnék. De ez a kemény, kissé citromízû eper, amit mostanában árulnak, drasztikusabb bánásmódot igényel. Tehát megpucoltam, feldaraboltam, összekevertem a lekvárral és a pudingporral. Elég édes volt a lekvár, nekem nem kellett cukrozni. Ezt beleöntöttem az elõsütött tésztába, és még 15 percig sütöttem. Csináltam egy ilyen közelit egy szeletrõl, jól látszik rajta, hogy tényleg szép vékony az alja, és jól át is sült. A tölteléknek is elég jó lett az állaga, se balta, se kanál nem kell hozzá.
Sajnos olyan jó lett, hogy két szelet után még egy picit bele kellett kóstolni a harmadikba. Na ezért nem férek bele semmibe.
Napi cukinak meg kutyahírek. Zsuzsinak megvolt a második mûtétje. Minden rendben ment, kifejezetten jól van. A cica illetéktelenül tartózkodik a betegszobában, szerencsére nincs semmi baja. Egyszerûen csak cukul.
DT így öltözteti Zsuzsit sétáláshoz. Gúzsba köti:)
Kóficka esténként öleb lesz, ez a program vacsi után.
Dúl a szerelem.
