Eperlekvár: szedd magad eper Pomáz - Erdõkertes - Békáscity
sponsored links
Megint kifogott rajtam az internet, nem találtam egy normális receptet sem. Mindegyikben ilyen-olyan dzsemfix, zselésítõ vagy valami szerintem nem beleillõ adalékot ír.
Szerencsére a szomszéd barátnõmmel beszélgettem, mikor a hátul lakó néni jött és mondtam neki mi a problémám, ezt hoztuk ki belõle közösen:
Kivettem a tavalyi epret a fagyasztóból, kiengedett és a tegnapi szedés egy részével lecukroztam (ez még kétségbeesésemben történt meg), hagytam pár órát állni és feltettem fõni. Mikor megpuhult leszûrtem és összeturmixoltam a lé 1/3-val. Addig fõztem, míg a hab el nem tûnt, közben megkóstoltam, kell e bele még cukor.
Ezután sterilizált üvegekbe töltöttem és szalicilt szórtam a tetejére. Száraz dunsztban pihennek, azzal az egy üveg szörppel ami a megmaradt lébõl készült.
Anita nagyon menni akart, állandóan csak a Mama, Papa. Mondtam páromnak ha jó idõ lesz meglepjük a Mamát amíg még itthon vagyok.
Így kerekedtünk fel kedden reggel, mármint délelõtt mivel Anita fél10-kor kelt fel. De, ha már útba esik megnézem az eperföldet is hogyan is alakul az idei termés, mert eperszedõ társammal jövõ hétre tervezzük az nagy rohamot az eperföld ellen.
Sokat nem szedtünk, mivel nem azért mentünk, Anita meg amúgy sem bírta sokáig.
Elindultunk hát Mama meglepibe, örült is nekünk nagyon. Nem maradtunk sokáig, persze Anita homokozott kicsit. Mivel nem jelentkeztünk be nem volt ebéd, sem egy pohár víz, még egy kávé sem, Anita evett eperhabot (lásd a köv. recept) õ jól lakott, de én az éhenkórász már éhezésem közben kitaláltam hazafele Anyut lehívom a Duna partra, veszek gyrost azonnalra meg vacsorára. Anita pacsált még egy kicsit,
közben meggondoltam magam, hogy ha már itt vagyunk mégis inkább felmennék Pótnagyikámhoz. A képek nem lettek olyan jók, de ez itt most nem érdekes.
Nusinéni az õ Fáncsikájával
együtt játszik a 3 éves és a 86 éves
vagy, négy generációnyi különbség
Mindig nehéz elszakadni, itt nõttem fel Nusinénivel ebben a pici garzonban. Itt voltam örömömben, bánatomban vagy éppen amikor akartam.
Utána pedig irány haza, a csúcsforgalomban
ez még a békásig vezetõ úton történt