Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Eper Vadászaton
sponsored links
Ma részt vettem életem elsõ eperszedésén.
Az, hogy magadnak szedheted le a hõn áhított epret elsõre hatalmas mókának látszik, amikor azonban élesbe kerül a dolog, akkor már nem annyira izgalmas, hanem komoly fizikai munka. Legalábbis ezt olvastam a legtöbb ezzel foglalkozó weboldalon, ahol fel akarják készíteni a lelkes szüretelõket.
Na nem csalódtam magamban, ugyanis, amikor kellõ közelségbe értünk az autóval, és megpillantottam azt a körülbelül 70 embert aki már lelkesen guggolgatott, és gyûjtögette az epreket a kis kosárkájába, akkor tudtam, hogy ez a nekem való szombati elfoglaltság.
A késõbbiekben ez az érzés csak fokozódott, hiszen hamar rájöttem, hogy itt nem eper szedésrõl, hanem eper vadászatról lesz szó. Mikor még csak a szedõ edényeinket mentünk leméretni- amihez szerencsére külön sor van-már akkor harcba hívott egy kisfiú, akinek a ládája gigantikus méretû eprekkel volt tele, és olyan büszkén cipelte, ami felért egy felszólítással: "Úgyse szedsz ennél nagyobbat!"
Az eper földre érve fogadott a második kihívás, ugyanis nekünk késõn érkezõknek-délelõtt 10 óra-nem csak az eprek begyûjtése jelentette a feladatot, hanem az érett, fogyasztható szemek megtalálása is. Úgy tudnám a legjobban leírni, hogy minden 30-40 szem éretlen eper után járt egy érett. Igazi kihívás volt tökéleteset találni, ami miatt a kisfiú óriásira nõtt vérvörös eprei csak még nagyobb pofátlanságnak tûntek. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy senkivel, és semmivel sem törõdök, de megtöltöm azt a ládát a lehetõ legpirosabb eprekkel, még ha addig élek is.
Hamar híre ment, hogy a szebbek hátul vannak, ezért mindenki gyorsan igyekezett befelé, nehogy a másik elhappolja elõle a szebbeket. Vigyázni kellett, hiszen, ha valaki azt látta, hogy sokat idõzöl egy helyen, és gyanúsan sokat pakolgatsz a kosaradba, hamar ott teremtek, és akkor lõttek a titkos lelõhelyednek. Gyorsnak és szemfülesnek kell lenni, ha nem akartad az egész napot kint tölteni a melegben. Én nem tudom, hogy miféle gyûjtögetõ ösztönök jöttetek elõ belõlem, de hamar rájöttem, hogy a szebb szemeket bizony bent, a levelek között, találja az ember, ahova a legtöbb ember nem nyúl, mert az átlag szüretelõ, csak az útjába kerülõ ki-ki pirosló szemekért hajolgat le. Én azonban mint akinek legalábbis az élete múlik rajta, szinte alig egyenesedtem fel, és túrtam sorra arrébb a leveleket, megszállottan kutatva a piros szemek után. A tálcámat sem cipeltem, ugyanis az csak hátráltatott volna a mozgásban. Inkább a kezembe szedegettem, és amikor már nem bírtam többet, akkor tettem be a ládámba. Ez azért is bizonyult jó taktikának, mert így könnyebben bejárhattam nagyobb területet, és tényleg csak az arra érdemes szemeket szakítottam le, hiszen nem tudtam abba a hibába esni, hogy csak szedem, és rakom, szedem és rakom megállás nélkül egyetlen egy helyrõl, majd a végén rácsodálkozom, hogy csupa éretlen és, vagy rohadt gyümölcsökkel van teli a kosaram. Így járt az egyik idõsebb pár, akik mikor rájöttek, hogy a zöld epret nem szeretnék kifizetni, az egészet a földre öntötték, amit én hatalmas tiszteletlenségnek érzek, hiszen, ha ott hagyták volna õket, egy-két nap alatt szép, nagy, színes eprekké érhettek volna, örömet szerezve vele valakinek. Na mindegy, nekem ezzel a technikával bõ egy óra múlva telt be a ládám,és körülbelül nyolc kilót gyûjtöttünk.
Nagyon jól éreztem magam, itthon széjjelebb terítettem õket, hogy ne legyenek egymás hegyén-hátán, ne nyomorgassák egymást.
Most pedig várják, hogy holnap elkészüljön belõlük a finom szörp és lekvár.
(A receptet természetesen majd felteszem.)
Itt van egy aktuális lista a Szedd Magad Eper Földekrõl GPS koordinátákkal:
(Mi Pomázon voltunk):
http://antalvali.com/szedd-magad-eper.html
REMÉLEM NEKTEK IS LEGALÁBB ILYEN KALANDOS SZOMBATOTOK VOLT!
TOVÁBBI SZÉP ESTÉT KÍVÁNOK!
/Mademoiselle Marhmallow/
