Elveszettnek hitt képek_2
sponsored links
Ha már sikerült meglelnem az elveszettnek hitteket, hát gyorsan posztolom is, nehogy valamilyen faramuci módon újra köd elõttem, köd utánnam "eltûnjenek".
Azt hiszem, ez a kalózhaó volt életem elsõ formatortája, amikor nagyjából annyit tudtam a tortákról, hogy finomak :) és, hogy egyszer majd én is akarok olyan szépeket készíteni, mint a magazinokban :)
Manó abban az évben nagyon örült a szülinapjának, ugyanis a kalózhajóból készült egy próbasütés (1.), aztán a nagyszülõs szülinapjára egy torta (2., ez a siklóernyõs), aztán egy kalózhajó a gyerekbulira (3.) és egy haláfejes szintén a gyerekbulira (4.), és ugye az oviba is vittünk tortát (5.) Szóval öt torta egy szülinaphoz, nem is rossz :)
Azt azért tisztáztuk, hogy a hetedik, nyolcadik, további szülinapjain nem úgy lesz, hogy annyi torta, ahány éves :)
Amikor a kalózhajót faragtam, pontosabban faragtuk Manapóval, akkor még nem tudtam, hogy néhány szál spagetti csodákat mûvel stabilitásilag. Nem ismertem a csokigyurmát, ami lényegesen megkönnyítette volna a kötélzet, létra, kormánykerék, stb. megformázását.
Azért, így sem lett rossz :), fõleg, hogy a tengeren úszó kalózhajóhoz gyöngyökkel megszórt kis sziget és színes gumicukrokkal megpakolt kincsesláda is tartozott :)
A siklóernyõs torta nyaralásunk egyik nagyon kellemes emlékérõl készült, Manóval ketten siklóernyõztünk, ott nagyon fent a magasban, icurka-picurka házikók (többemeletes szállodák) és még pirinyóbb emberkék fölött suhantunk, eszméletlenül jó volt. Fõleg, hogy nem ijedtünkben visongtunk teli torokból mindketten Manóval :)
Manapó igen aktívan közremûködött mindkét tortánál, a siklóernyõsnél a homokos tengerpart neki köszönhetõ, ugyanis este tíz órakor szorgalmasan reszelte a kekszet, hogy homok legyen, ráadásul kétféle kekszet, mert a víz felé ugye nedvesebb, sötétebb a homok :)
Az ernyõt eredetileg nem ilyenre terveztem, de a kicsit felfújt lufira rajzolt-formázott íróka-ernyõ másfél nap alatt sem száradt ki :( Így hát egy nagyobb rákszirommal pótoltam, amihez marcipánnal ragasztottam a ernyõ "kötelét", ehhez pedig vékony gumicukorral fogtam oda az éppen siklóernyõzõ és szélesen mosolygó marcipán Manó figurát. Az biztos, hogy marcipán emberfigura formázásban még bõven van ügyesedni valóm :)
A kalózhajó és a siklóernyõs torta kakaós és vaníliás piskótalapokból és fõzött csokoládé, illetve vanília krémbõl készült.
A halálfejes finomság vékony keksz alapon (házi keksz összetörve, kevés olvasztott vajjal, vaníliás cukorral összedolgozva, tortaforma aljába betömködve) sok-sok õszibarackos-túrós-tejszínhabos krém egy kevés zselatinnal összefogva. A tortához Manapó készített sablont, ennek alapján szórta meg kakaóval, hogy az õszibarackos-túrós tortán vigyorogjon egy rémes halálfej.
Igen, abban az évben kalózok volt a gyerekbulis szülinap témája :-)