NĂĄlunk otthon sosem volt, nem is nagyon hallottam rĂłla. Néha belebotlottam egyik mĂĄsik szakĂĄcskĂśnyvben, de gyorsan lapoztam is tovĂĄbb, mert Ăşgy szocializĂĄlĂłdtam, hogy a salĂĄta csak nyersen fogyasztandĂł/fogyaszthatĂł. MĂĄr akkor sem szerettem, amikor a vasĂĄrnapi ebéd utĂĄn délutĂĄnra mĂĄr kicsit Ăśsszeesett. Mindezek ellenére adtam neki egy esélyt.

Most mĂĄr mindent értek. Nem volt rossz. Az ĂĄllaga volt szokatlan, de végĂźlis jĂł volt. Olyan lehet ez, mint amikor a fiĂşk azt mondjĂĄk egy lĂĄnyra: hĂĄĂĄĂĄt, végĂźlis jĂłfej. Na ilyen nekem ez a leves. VégĂźlis?

De ezt az érzést csak a korlĂĄtoltsĂĄgomnak kĂśszĂśnhetem. Ha nem ropogĂłs salĂĄtaként gondolok rĂĄ, csak egy levélzĂśldségként (mint pl. a spenĂłt), nem lett volna bajom vele. Tényleg, spenĂłtot miért csak fonnyasztva eszĂźnk?

TĂśbb bloggertĂĄrsamnĂĄl is talĂĄltam receptet, végĂźl Aleda ĂştmutatĂĄsĂĄbĂłl indultam ki.

És akkor itt a recept spĂĄjzosĂ­tva:

1 fejes salĂĄta

bacon

medvehagyma (fokhagyma)

1 ek liszt

sĂł, bors, paprika

2 dl vĂ­z ...

sponsored links