Elsõ
sponsored links
Boldog újat kívánok mindenkinek szeretettel még az óévi árnyékommal, bár azóta nem sok változott. Tréfa vége, következik az alig elkezdett év elsõ bejegyzése, amolyan összefoglaló, ünneplõs, elmesélõs, koccintós, fõzni tehát még nem fogunk. El is kezdem, hátha nem szaladnak el.
A karácsonyi felkészülõs napokat visszatekintve egészen nyugodtnak mondhatom, közben persze néha kipirult az arcom az izgalomtól, hol elveszni láttam a terveim megvalósítását, hol békésen lábat lóbáltam, aztán nyilván újra magamban beszéltem a konyhában. Ha egyszer nem így lenne, akkor baj van. Az ajándékokat több fázisban megszereztem, 24-én reggel befejeztem a Paprika Feinkost utolsó termékét, a kókuszcsókot, csináltam még néhány fénymentes fotót, közben Herr Paprika megvette a fát, ez már nálunk ilyen utolsó napi akció marad, és a mostani igazán olyan, amilyennek a fejemben lerajzoltam. Készülõdés, csomagolás, fa a helyére készült, egyenes, ferde, egyenes, ferde, most tartsd meg, jó, kész, leülünk, örülünk. Gömb, fény, gömb, bicikli, házikó, angyal, ilyen se volt még, indulás elõtt karácsonyfa teljes díszben. Azután ünneplünk, kétszer, és összesen hatszor eszünk, tudom, ez soknak tûnik, így utólag már nekem is, de akkor és utána nem tiltakozott a szervezet. Talán a koccintások miatt. Az esti vacsoránk lazac+avokádó+saláta, azután Váncsa-féle morzsás lazac lencsével és bébispenóttal, végül citromos fehércsokikrém, poharak elõtte, közben, utána. A váratlan ajándék címe egyértelmûen a túraboté, amit ráadásul egészen vicces formában kaptam meg, Herr Paprika ugyanis két fogvájóból elkészítette a miniváltozatot, amit aztán gyufásdobozba rejtett, becsomagolt, én kibontottam, furcsán néztem, majd leesett, aminek esnie kell. Nevetésbõl az este amúgy nem volt hiány, le sem tagadhatnánk, hogy van köztünk valami, sikerült egészen hasonló dolgokat is választanunk, derültünk is nagyokat, de jó volt.
Másnap érkezett Panni, Józsi, Ágó és Oszi, újabb nevetések, újabb koccintások, újabb meglepetések, volt ...