Lehet, hogy hihetetlen, de még soha életemben nem sĂźtĂśttem bejglit. Tudom, ĂĄssam el magam, de minimum bujdokoljak el jĂł messzire. Ha tĂşlestetek az elsĂľ sokkon, elĂĄrulom, miért. Azért, mert nem szeretem. (Most jĂśtt a mĂĄsodik sokk.) Nem akarok antiszociĂĄlisnak tĂťnni, de nekem a karĂĄcsony és a bejgli kĂśzĂśtt sohasem volt egyenlĂľségjel és szerencsére abba  a hibĂĄba sem szoktam esni, hogy az Ăźnnepekkor mértéktelen evészeteket csapok. Persze vannak olyan ételek, amik nélkĂźl a karĂĄcsony - a mi csalĂĄdunkban is - elképzelhetetlen, mint pl. a tĂśltĂśtt kĂĄposzta és  karĂĄcsonykor pl. mindig sĂźtĂśk limabĂĄjat. 

De a bejgli sosem volt  a listĂĄn, s gondoltam, az idén megtĂśrĂśm ezt a sort, ha mĂĄsért nem, legalĂĄbb a szĂźlĂľk kedvéért. 

Annyiban nem klasszikus, hogy nem diĂł- illetve mĂĄktĂśltelékkel készĂźlt, hanem mogyorĂłsan és mandulĂĄsan. 

Kicsit  nagyon izgultam, mert azért a bejglisĂźtés nem éppen egy egyszerĂť dolog, szerintem sokaknak szerepel a fĂľmumus listĂĄn. JĂłl sikerĂźlt, és csak egy helyen repedt ki egy picikét.

A receptet a Nagymama receptjei c. kĂśnyvbĂľl kĂślcsĂśnĂśztem (Szalay KiadĂł, 2005.)

sponsored links