JĂĄték az étel, én meg jĂĄtszottam szorgalmasan a krumplival, és a tĂśbbiekkel is. A kelbimbĂł szerintem az igazi mumus a gyerekeknek, még a gyilkos galĂłcĂĄnĂĄl is mérgezĂľbb ételnek tĂťnik, ha a 12 éven aluliakat kĂśzvélemény kutatom. Nincs aki hozzĂĄnyĂşlna, de ha az ember eléri a felnĂľttkort, a kelbimbĂł csodĂĄs, ehetĂľ, finom, szép és teli jĂł tulajdonsĂĄggal bĂ­rĂł zĂśldséggé alakul.

NĂĄlunk nem csak a gyerekek, de hĂĄni sem eszi, Ăşgyhogy tényleg azt csinĂĄlok vele amit akarok. AmĂşgy viszont hĂĄni fejlĂľdik, sokkal tĂśbb zĂśldséget eszik, mint tizen ix évvel ezelĂľtt, amikor csak nézte, hogy miket eszek, de soha meg sem kĂłstolta, ma mĂĄr legalĂĄbb megkĂłstolja, legfeljebb nem eszi meg. Lehet, hogy a gyerekeknél is csak azt a tizenkét-hĂĄrom évet kell csak kivĂĄrnom.

MĂĄs.

Voltam ma rĂĄszorulĂłkeresĂľ kĂśrĂşton, de sokkal nehezebb volt mint hittem talĂĄlni egy kupac embert, aki ĂśrĂźlt volna a kenyérnek. Esett, és esett, délelĂľtt mikor elmentem itthonrĂłl beraktam a kosaramba még melegen a kenyeret, és lecsĂşsztam a délibe, mert ott mindig vannak sokan, na ma senki nem volt aki éhesnek és otthontalannak lĂĄtszott. Azt gondoltam ki, hogy az szelektĂ­v mellett asszisztĂĄlĂł csĂśvik kapjĂĄk meg, mert Ăľk mindig segĂ­tenek a szelektĂ­v visszahordĂłknak pl, ĂĄtnézni az Ăźres Ăźveget, hĂĄtha van ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/10/17/elj...