Ezt de ĂştĂĄltam kĂślĂśkkoromban. Nem is ettem szerintem vagy tizenĂśt éve, az meg nagy idĂľ, tĂĄn még meg is kĂ­vĂĄntam a dolgot. Meg Évi is addig magyarĂĄzta hogy végĂźl rĂĄszĂĄntam magam.
Viszont kicsit agyalnom kellett, hogy vajon mi legyen hozzĂĄ. Mivel sokra nem tartottam, illetve valami olyasmit akartam ami még mĂĄsnap is ehetĂľ, viszonylag hamar megvan, végĂźl a hĂşsok  ?trabantjĂĄra" esett a dĂśntés, a tarjĂĄra. Vicc hogy még tĂĄn sose sĂźtĂśttem pedig eléggé alap.
Mondjuk a tarjĂĄért is hasonlĂłan rajongtam mint a paradicsomos kĂĄposztĂĄért...
AztĂĄn ahogy sĂźlt a hĂşs, meg Ăśsszeborult a kĂĄposzta és a paradicsom, kezdett érdekes lenni a dolog.
Ha valaki teljesen rĂĄ van gerjedve a fĂľzelékĂĄllagĂş témĂĄra, annak mondhatom, hogy ez nem egészen az, bĂĄr elég halovĂĄnyak az emlékeim tényleg hogy az milyen is pontosan. Ez amolyan kĂśret a hĂşs mellé téma, legalĂĄbbis ezt most Ă­gy talĂĄltam ki.
Egy, szerintem elég jĂłl sikerĂźlt tarjĂĄval.

Folytatás a blogon ... fast-food.blog.hu/2012/07/12/el_se_hi...