Végre van Budapesten minĂľségi sĂźtemény hĂĄzhoz szĂĄllĂ­tĂĄs!

Az ĂĄtdolgozott, esĂľs péntek délutĂĄnok ritkĂĄn kerĂźlnek be életĂźnk legszebb ĂłrĂĄinak emlékkĂśnyvébe. De tĂśrténhetnek kellemes meglepetések, melyek felminĂľsĂ­tik Ăľket a pocsék kategĂłriĂĄbĂłl a "na ugye" (értsd: vannak még csodĂĄk) pozĂ­ciĂłjĂĄba. Most is ez tĂśrtént. Én Ă­rtam - mint rendesen, mĂĄr napok Ăłta. Így nem csak fĂľzni, bevĂĄsĂĄrolni sem értem rĂĄ, sĂľt enni sem, még a kĂĄvéfĂľzésre fordĂ­thatĂł idĂľt is alaposan ki kellett szĂĄmolnom. Teljesen megfeledkeztem arrĂłl is, kivel mirĂľl beszéltem-leveleztem a megelĂľzĂľ héten, Ă­gy a meglepetés erejével hatott, mikor csengettek. Kicsit bosszankodva mentem ajtĂłt nyitni, ahol a postĂĄs, vĂ­zĂłrĂĄs, alĂĄĂ­rĂĄsgyĂťjtĂľ vagy lakĂłtĂĄrs helyett egy mosolygĂłs fiĂş ĂĄllt baseballsapkĂĄban, kezében egy szép fehér dobozzal, amit nekem hozott. AjĂĄndékba.

Ez tĂťnhet teljesen hétkĂśznapi dolognak is, de ott, az adott pillanatban olyan volt, mint a mesében: csodĂĄs sĂźtik, sĂłsak-édesek, szĂłsszal, habbal sorakoztak, hogy én, a magĂĄrĂłl megfeledkezett éhezĂľ felhabzsoljam Ăľket - rĂĄadĂĄsul szĂĄraz lĂĄbbal, kimozdulĂĄs és idĂľveszteség nélkĂźl jutottam hozzĂĄjuk! RĂśgtĂśn rĂĄértem magamnak kĂĄvét fĂľzni, sĂľt teĂĄt is, odébb toltam a laptopot, megterĂ­tettem és ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/10/26/eg...