Egyet a fagyasztónak, egyet nekem
sponsored links
Bár szeretek fõzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, késõn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekbõl rendszeresen fõzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.
Tegnap például 4 csirkecombból fõztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felsõ egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a lébõl is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.
A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bõrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára fõtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.
Sõt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülõ combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az elsõ részletet ma reggel. Indulás elõtt gyorsan megfõztem hozzá egy zacskós kölest, amirõl még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.
Csirke- vagy pulykamellbõl vagy soványabb disznóhús-szeletekbõl gyakran készítek olyasmit, hogy az elõsütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütõben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elõsütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az idõtényezõrõl elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)
Tegnap például 4 csirkecombból fõztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felsõ egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a lébõl is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.
A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bõrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára fõtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.
Sõt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülõ combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az elsõ részletet ma reggel. Indulás elõtt gyorsan megfõztem hozzá egy zacskós kölest, amirõl még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.
Csirke- vagy pulykamellbõl vagy soványabb disznóhús-szeletekbõl gyakran készítek olyasmit, hogy az elõsütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütõben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elõsütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az idõtényezõrõl elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)