sponsored links

MĂĄr hetek, sĂľt hĂłnapok Ăłta csak gondolkodunk és tervezĂźnk. KérdezĂźnk és talĂĄlgatunk. Nem is volt komoly, amikor elĂľszĂśr felmerĂźlt, inkĂĄbb csak amolyan kalandnak indult az egész. AztĂĄn minden sikerĂźlt, és az egyik szemem sĂ­rt, a mĂĄsik nevetett. Újabb kérdések zĂĄporoztak az agyamban: a fiĂşknak mi a legjobb? hogyan lehetek biztos abban, hogy nem viselik mindezt nehezen?, fognak-e késĂľbb szemrehĂĄnyĂĄst tenni?, mihez kezdek én?, fontosabb-e az én kényelmem az Õ jĂłlétĂźknél? stb-stb. Csupa olyan kérdés, amire jelenleg nincs vĂĄlasz, egyedĂźl az idĂľ az, ami el fogja dĂśnteni, hogy jĂłt tettĂźnk-e velĂźk, vagy sem. Ahogy robog az idĂľ, Ăşgy érzem, mintha egy gyorsvonatra feltettek volna,és mĂĄr nem lehet leszĂĄllni. InnentĂľl kezdve az én feladatom az, hogy tervezzek, szervezzek és ĂşjraépĂ­tsek. Újra felépĂ­tsem az otthonunkat, sĂľt talĂĄn az egész életĂźnket, és majd csak ezek utĂĄn az én sajĂĄt életemet. De ki az, aki ebben a helyzetben a szĂ­vére és nem az eszére hallgat? Nincs mĂĄs hĂĄtra, mint elĂľre. Menni kell, nincs itthon maradĂĄs. FebruĂĄrtĂłl egy mĂĄsik orszĂĄg levegĂľjét szĂ­vjuk, egy idegen nyelvet beszélĂźnk. Idegennek érezzĂźk majd az Ăşj kĂśrnyezetet, az illatokat, az Ă­zeket, de leginkĂĄbb ...