sponsored links

Nem tudom, emlékeztek-e Davidra, svĂĄjci barĂĄtunkra, akirĂľl elmeséltem, hogy diagnosztizĂĄlt szklerĂłzisos volt, de meggyĂłgyult. Nos, tovĂĄbbra is jĂśn MagyarorszĂĄgra amikor ideje engedi, és szeptember végétĂľl 3 hétig ideiglenesen itt ĂĄllomĂĄsozott kis cserszegtomaji nyaralĂłjĂĄban leendĂľ menyasszonyĂĄval, és egy hĂĄzaspĂĄrral, akikkel régĂłta jĂł barĂĄtsĂĄgban vannak.
AztĂĄn, csĂźtĂśrtĂśk este, amikor talĂĄlkoztunk, mondja nekem David, hogy pénteken ĂśsszejĂśhetnénk valami jĂł kis vacsorĂĄra, ha rĂĄérĂźnk. Oké, mondtam, benne vagyunk. Na de, folytatta, nĂĄla a nyaralĂłban nagyon kis hely van, ugye, Ăľk vannak négyen, mi ketten, meg Pistiék ketten, az nyolc felnĂľtt, szĂłval, nĂĄla nem megy. HĂĄt igen, helyeseltem, hiszen emlékeztem. Pistiéknél sincs hely ennyi embernek, tette hozzĂĄ erre, majd kisvĂĄrtatva kibĂśkte:
- Akkor lehetne nĂĄlatok?
HĂĄt persze. VégĂźl is, miért ne?
David kérdezte, mit hozzon, esetleg valami desszertet, hĂĄt, mondtam, anyukĂĄd Apfel Kuchenjét, példĂĄul, vagy valami mĂĄst az Ăľ receptgyĂťjteményébĂľl, egy Ăşjabb gyĂśngyszemet, amit feltehetek a blogra.
Oké, mondta David, majd keresek valamit.
Nos, tegnap délelĂľtt annyit kitalĂĄltam, hogy elkészĂ­tem az én ...