Egy százas kontra erkölcs
sponsored links
Ez a történet illik a mai hangulatomhoz, hát elmesélem. Nem elõször jártam így, ezért annál bosszantóbb, mert nem egyszeri esetrõl van szó.
Mostanában ugyan egyre ritkábban, de néha azért rászorulok, hogy elmenjek nagybevásárlásra a közeli hipermarketbe. Tudjátok, lisztet, cukrot, ilyesmiket venni, feltölteni a kamrát. De nem mindig gondolkodom elõre, és mikor ott állok, hogy kellene egy százas a kocsihoz, persze csak ötvenesek vannak nálam. Bemehetnék ugyan az ügyfélszolgálathoz, de az jóval odébb van, a lustaság meg erõsebb, hát inkább odasétálok valakihez, aki épp visszatolja a kocsit, és felajánlom neki az én két ötvenesemet a kocsiért és az abban lévó százasért.
Majd szépen bevásárolok, bepakolok a kocsiba, utána pedig tolom vissza a kocsit a helyére, mikor konstatálom: abban bizony egy szem százas nem volt.
Véleményem szerint ez a kicsinyesség egyik "leggyönyörûbb" megnyilatkozása. Mosolyogva odaadni a másiknak a kocsit, és elvenni a száz forintot. (hozzátenném, jól szituált illetõkkel jártam így eddig, nem olyannal, akinek pont azon a száz forinton múlna a napi kalóriabevitele) Nekem ebben nem a száz forint fáj, hanem az elv. Így bízzunk másokban, nem igaz?
A recept ellenben, ami most következik, szerintem abszolút finom. Még tavaly nyáron készítettem, méghozzá Mautner Zsófia receptje alapján. Minimálisan módosítottam csak, nyári napokra szerintem ideális.
Paradicsomos bulgursaláta
- 10 dkg bulgur ...