sponsored links

Volt vagy hĂşsz éve, mikor egyszer rĂĄcsodĂĄlkoztam az RTL tévécsatornĂĄn egy francia kulinĂĄris sorozatra, melynek cĂ­me Cuisine de Musquetairs volt. Egy nagy darab, jĂłhumorĂş hĂślgy (Maité) vitte benne a prĂ­met. BarĂĄtnĂľjét egzecĂ­roztatva és alapjĂĄban neki magyarĂĄzva fĂľzĂśtt mindig egy kiadĂłs fogĂĄst. Francia sorozat lévén, természetesen francia ételek kerĂźltek mindig terĂ­tékre. De milyenek! Nem az elĂľkelĂľ, flancos éttermekben elénk kerĂźlĂľk, hanem a francia vidék, Burgundia, Normandia, ElzĂĄsz és a tĂśbbi tĂĄjegység hagyomĂĄnyos, rusztikus, mondhatnĂĄm parasztos ételei. NagyjĂĄbĂłl olyanok, amilyeneket a nagyétvĂĄgyĂş Porthos ehetett annak idején cimborĂĄival valami félreesĂľ fogadĂłban.
SzĂĄmomra akkor hihetetlennek tĂťnĂľ, elképesztĂľ alapanyagbĂľség, szĂĄmos kĂźlĂśnleges zĂśldség, hĂşsféle hevert mindig Maité jĂłkora asztalĂĄn és a hĂślgy bĂľkezĂťen adagolta Ăľket ételeibe. MĂĄig emlékszem, hogy felhĂśrdĂźltem, mikor elĂľszĂśr lĂĄttam azt a hanyag lĂśttyintést, mellyel egy serpenyĂľben rotyogĂł ételt mĂĄrkĂĄs Armagnac-kal megtisztelt a szakĂĄcsné és a lĂĄngok magasra csaptak a tĂťzhelyen. Szegény apĂĄmnak is Ăśsszefutott a nyĂĄl a szĂĄjĂĄban, mikor amĂşgy mellékes hozzĂĄvalĂłként egy hatalmas, érett libamĂĄjbĂľl egy kétujjnyi szeletet kanyarĂ­tott le laza nonchalance-szal.
SajnĂĄlom, hogy akkoriban nem volt lehetĂľségem rĂśgzĂ­teni a rendre sorjĂĄzĂł ...