Nem vagyok vegetariĂĄnus. Nagyon nem. Egyszer mĂĄr Ă­rtam rĂłla, hogy miért is eszem hĂşst. Ezt fenntartom. DE. Van az életemben egy nagy de is. Hogy az utĂłbbi idĂľben alig-alig kĂ­vĂĄnom a hĂşst. Halat még csak-csak, de nem nagyon jut eszembe venni egy szép szelet karajt. Na jĂł, mondjuk hetente egyszer-kétszer. Ha éppenséggel elémrak valaki egy adag rĂĄntotthĂşst, nem tolom el fintorogva, nagy néha pedig pacalrĂłl és bélszĂ­nrĂľl ĂĄlmodok.
EgyszerĂťen arrĂłl van szĂł, hogy kiesett a mindennapjaimbĂłl, nem hiĂĄnyzik. Ha nézegetitek a blogom, lĂĄtjĂĄtok, hogy egyébként is nagy zĂśldség-rajongĂł vagyok, sĂľt kifejezetten salĂĄta-falĂłnak tartom magam.
És talĂĄn abbĂłl is adĂłdik ez az egész, hogy ĂĄtalakult az életem. A fĂľzés kicsit hĂĄttérbe szorult, lett helyette ezer mĂĄs Ăźgy meg dolog. PéldĂĄul az, hogy a napjaim jĂł részét a XIII. kerĂźlet LipĂłciĂĄnak becézett részén tĂśltĂśm. Itt pedig lépten-nyomon lehet enni. SĂľt, nehéz Ăşgy eljutni a parkolĂłhelyemhez, hogy ne egyek valamit, valahol.
A kedvenc helyeim listĂĄjra egyre nĂľ, nĂśvekszik. Igen, ott van rajta a Keserédes, a Sarki FĂťszeres, a BriĂłs meg a réteses is. És egyre tĂśbb olyan hely errefelé és szerte Budapesten, ahol eszméletlenĂźl jĂł hĂşsmentes ételeket lehet enni. Most hirtelen ezek jutottak eszembe: ...

sponsored links