(Vendégposzt Il Gatto Nero tollĂĄbĂłl)

 NagyjĂĄbĂłl fél éve egy reggeli ĂźrĂźgyén Ă­rtam mĂĄr a CentrĂĄlrĂłl. Most, hogy Ăşjra olvastam, feltĂťnt, akkor mennyire élt még bennem a "régi" - értsd: 10 évvel ezelĂľtti - kĂĄvéhĂĄz képe a zĂśld falakkal, az ajtĂł két oldalĂĄn felĂĄllĂ­tott kordonnal, a KĂĄrolyi MihĂĄly utca felé esĂľ terem (majdnem azt Ă­rtam, "dohĂĄnyzĂł", de e sorok Ă­rĂĄsakor mĂĄr vége a jĂł vilĂĄgnak) hĂĄtsĂł falĂĄn a régi irodalmi tĂśrzsvendégek ĂĄrnyképeivel. AzĂłta sok vĂ­z folyt le a DunĂĄn (ahovĂĄ a legenda szerint MészĂĄros GyĂľzĂľ, a kĂĄvéhĂĄz egykori tulajdonosa annak ĂşjranyitĂĄsakor jelképesen beledobta az Ăźzlet kulcsĂĄt, jelezve a kĂśzĂśnségnek, hogy nem zĂĄr be soha), a "zĂśld" CentrĂĄl valamivel tĂśbb, mint egy évtizede Ăşgy enyészett el emlékeimbĂľl, mint szilveszteri dohĂĄnyfĂźst a rézcsillĂĄrok alĂłl.

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2012/04/03/eg...