Egy kis nosztalgiázás: Isztambuli pillanatok
sponsored links
Idén nem utazom (más terveim vannak), így marad a visszapillantás, az emlékek felidézése.
Ami nekünk furcsaságnak tûnik, a helybelieknek teljesen természetes - lehetne a mottója ennek a bejegyzésnek.
Az elsõ, ami a modern repülõszõnyeg landolása közben feltûnik, hogy Isztambul hatalmas (természetesen nem ugyanazt látjuk, mint a TerraSAR-X radarfelvételén).
Elsõ pillantásra is látszik, nem olyan város, ami gyalogosan is bejárható. Erre való a tömegközlekedés. Elõszörre kaotikusnak tûnik (meg sokadszorra is), de jóval logikusabb, mint a pesti. Azért nem árt tudni, melyik városrészbe tartunk. Néhány alkalom után már a jetonok (sárga, piros, fém) vagy éppen a chippel ellátott buszjegyek világa is átlátható. Amikor viszont nem jár a villamos, mehetünk gyalog.
Úgy tartják, Isztambul 7 dombra épült, mint oly sok város - ez azonban tévedés! Tapasztalatból mondom: legalább 1001-re. És az út furcsa módon mindig felfelé visz. Gondolom, nem véletlenül nem láttam egyetlen egy fitness centrumot sem.
Az egyik különösen meredek emelkedõn felfelé haladva már alig kaptam levegõt, amikor egy féllábú férfi két mankóval szó szerint elszáguldott mellettem a csúcs irányába. Én meg csak álltam ott földbe gyökerezett ...