Egy kis gasztrofilozófia
sponsored links
Zé írja a Biedermann Izabella 2.0. blogjában:
Én vagyok az, aki nem szeret egyedül fõzni, bevallom, és ebbéli beállítódásomat feminin vonásnak tudom be. (Errõl majd még máshol.) Például, hogyan készítsünk stíriai metéltet és gulyást? Nem bonyolult. Elsõ lépésként hívjuk meg magunkhoz rég nem látott tanítványunkat. Vegyünk ezt-azt a boltban, de leginkább forralt bornak való borokat és gyümölcsöt. Majd a gyanútlan vendégre érkezés után azonnal adjunk kötényt, kezébe kést. Amíg aprít, mesél. Amíg dinsztelek, kérdez. Baráti fõzésekhez mindenképpen válasszunk olyan receptet, ahol aprítani kell, és lehetõség szerint legyen valami tészta, ami gyúrható. Attól van az egésznek ilyen otthonérzése. (Nekem legalábbis biztosan, mert a házilag készült tésztába mindig belekerül valahogyan a lélek, legyen az bár metélt avagy kelt.) Egy ilyen ebédmeghívás kevéssé nagystílû és lélegzetelállító, viszont annál szórakoztatóbb. Ebéd déltõl ötig. Ilyen is van.
Ezt meg én írom, itt:
Én meg az vagyok, aki szeret egyedül fõzni, bevallom, és ebbéli beállítódásomat maszkulin vonásnak tudom be. (Errõl majd még máshol.) De hogyan fõzzünk szívünk hölgyének valamit? Nem bonyolult. Elsõ lépésként vásároljunk be elképesztõ mennyiségû mindenfélét a piacon, a hentesnél és minden egyéb útba esõ helyen, ahol vásárolni lehet. Ez megtámogatja biztonságérzetünket, mely a kiválasztott idõpont közeledtével folyamatosan csökken. (Hátha kifelejtünk valamit? Hátha a kiszemelt recept nem sikerül elsõre? Hátha nem is szereti a meglepetésként feltálalt ételt és akkor gyorsan rögtönözni kell valami mást?) Mindenképpen valami olyan ...
Én vagyok az, aki nem szeret egyedül fõzni, bevallom, és ebbéli beállítódásomat feminin vonásnak tudom be. (Errõl majd még máshol.) Például, hogyan készítsünk stíriai metéltet és gulyást? Nem bonyolult. Elsõ lépésként hívjuk meg magunkhoz rég nem látott tanítványunkat. Vegyünk ezt-azt a boltban, de leginkább forralt bornak való borokat és gyümölcsöt. Majd a gyanútlan vendégre érkezés után azonnal adjunk kötényt, kezébe kést. Amíg aprít, mesél. Amíg dinsztelek, kérdez. Baráti fõzésekhez mindenképpen válasszunk olyan receptet, ahol aprítani kell, és lehetõség szerint legyen valami tészta, ami gyúrható. Attól van az egésznek ilyen otthonérzése. (Nekem legalábbis biztosan, mert a házilag készült tésztába mindig belekerül valahogyan a lélek, legyen az bár metélt avagy kelt.) Egy ilyen ebédmeghívás kevéssé nagystílû és lélegzetelállító, viszont annál szórakoztatóbb. Ebéd déltõl ötig. Ilyen is van.
Ezt meg én írom, itt:
Én meg az vagyok, aki szeret egyedül fõzni, bevallom, és ebbéli beállítódásomat maszkulin vonásnak tudom be. (Errõl majd még máshol.) De hogyan fõzzünk szívünk hölgyének valamit? Nem bonyolult. Elsõ lépésként vásároljunk be elképesztõ mennyiségû mindenfélét a piacon, a hentesnél és minden egyéb útba esõ helyen, ahol vásárolni lehet. Ez megtámogatja biztonságérzetünket, mely a kiválasztott idõpont közeledtével folyamatosan csökken. (Hátha kifelejtünk valamit? Hátha a kiszemelt recept nem sikerül elsõre? Hátha nem is szereti a meglepetésként feltálalt ételt és akkor gyorsan rögtönözni kell valami mást?) Mindenképpen valami olyan ...