Egy kis fagyiológia...
sponsored links
A fagylalt õsét valószínûleg elõször a kínaiak ismerték, mintegy ötezer évvel ezelõtt, már akkor hóból, tejbõl és gyümölcsökbõl készített hûsítõ nyalánkságot fogyasztottak a tehetõsebbek.
A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelõ, Nagy Sándor a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítõ hatása miatt, Hippokratész a betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerrõl is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában is kedvelt finomság volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásáról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.
Az elsõ, fagylaltot árusító kávéház valószínûleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt elõállítása és fõképpen folyamatos hûtése nagy kihívás elé állította a készítõket és drágává is tette a terméket. A 19. század végére a legtöbb magára valamit is adó kávéházban lehetett kapni fagylaltot.
Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerûségét, majd 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a "jégkrém pálcikán" elnevezéssel forgalomba kerülõ, csomagolt fagylaltját.
Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században és hamar kedvelté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgõt is adtak a recepthez, ezzel leginkább a férfiakat ...