Egy falatnyi Anglia
sponsored links
Megismerkedtem egy olyan világgal, amely az otthonihoz hasonlítva ég és föld. Amirõl elsõre azt hisszük, hogy ez maga a filmek világa, az amit elképzelünk és azt hisszük ez valóságban nem is létezhet. Mert a berögzött székely számára, aki nehezen fogadja az újjat és semmi sem lehet jó, ami más, mint amibe õ beleszületett, felnõtt és mai napig abban él, ez hihetetelen. Beszélek itt gasztronómiáról (de nemcsak). Nem én élek benne, csak nap, mint nap találkozok vele, látom, csodálom és a kezdeti meglepõdöttséget felváltja lassan az elfogadás.
Mint kiderült, ez nem az az igazi fényûzõ, gazdag, britt arisztokrata világ, hanem inkább a vidékre visszavonult, feltörekvõ (vagy éppen leszegényedett) középréteg. Aki nem ismeri a britt vidéket és annak életét, bizony elképzelhetetlen. Nagy, elöregedett, semmi közepén álló, többnyire bérelt házak. És amirõl igazán beszélni akarok, a gyakori vendégségek, ebédek vacsorák.
Elsõáldozási ebéd volt éppen soron elmult szombaton és olyan régen készülök már beszámolni egy ilyen eseményrõl, most végre sikerül.
A terített ünnepi asztal: ...