A héten egy munka kapcsĂĄn lerĂĄndultam (horvĂĄt) Dél-BaranyĂĄba fél napra. Javarészt az idĂľ munkĂĄval telt, de azért volt egy laza ebéd, amirĂľl szĂłlni kell. Hogy a nĂĄlunk alulpozĂ­cionĂĄlt csĂĄrdakultĂşra és vidéki vendéglĂľs hozzĂĄĂĄllĂĄs mennyivel mĂĄsabb példĂĄul HorvĂĄtorszĂĄgban. És milyen kevésen mĂşlik. AprĂł, de mégis fontos dolgok Ăśsszességén.
A helyszĂ­n a horvĂĄtorszĂĄgi Karancs és annak hĂ­res etnoétterme, a Baranjska KuĂŚa.

Belépve egy Ă­zlésesen nosztalgiĂĄzĂł belsĂľ tér fogad, kis hangulatkeltés, az étterem mĂśgĂśtti etnofalubĂłl. NyĂĄron a hatalmas terasz is tele van vendégekkel, és nemcsak azokkal, akik érdeklĂľdnek a kĂśrnyék mĂşltja irĂĄnt. Ezt azért mondom, mert lĂĄtogatĂĄsomkor a lĂĄtszat csalt, csak néhĂĄny helyi erĂľ Ăźlt az asztaloknĂĄl, csendben kvaterkĂĄzva a jĂłl megérdemelt Osjeèko ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2012/02/17/egy_ba...