ImĂĄdom a reggeleket, az uzsonna illatĂĄt, a szalvéta érintését, a csoszogĂł gyerekeket, akkor is, ha a vége szinte minden reggel sietés. És imĂĄdom, amikor a fiam, az ajtĂłban visszafordul, mert nem hajlandĂł kilépni a lakĂĄsbĂłl a szerencse-bĂśli nélkĂźl. ImĂĄdom a ruhĂĄja illatĂĄt, ahogy a nyakamba borulva érzem az egyre férfiasodĂł Ăślelését, és azt, hogy mĂĄr magasabb mint én, Ă­gy most mĂĄr én Ăślelem az Ăľ derekĂĄt, Ăľ meg ĂĄtfonja a vĂĄllam.

SzĂłval imĂĄdom a reggeleket, azt, hogy mindig egyformĂĄn kezdĂľdnek. Az elsĂľ telefoncsĂśrgésre felkel a kicsi lĂĄnyom, és ĂĄtjĂśn hozzĂĄm, bebĂşjik mellém, és Ăşgy, de Ăşgy tud Ăślelni, hogy minden alkalommal elolvadok. A mĂĄsodik csĂśrgésre mĂĄr mocorgunk, dĂźnnyĂśgĂźnk, minden reggel szidjuk a sulit, meg azt, aki egyĂĄltalĂĄn kitalĂĄlta, és rendszerint azt is, aki nem tĂ­z ĂłrĂĄra tette a sulikezdést. A harmadik csĂśrgés mĂĄr tettekre sarkall, elĂľszĂśr én kelek fel, felkapcsolom a villanyokat, és elkezdem szĂłlongatni a fiam, hogy keljen fel, ezt rendszerint 10 - 20 alkalommal megteszem, mire tényleg kitĂĄpĂĄszkodik.

Amikor mĂĄr mindenki talpon van, kimegyek a konyhĂĄba, bekapcsolom a tv-t, és mikĂśzben uzsit pakolok meghallgatom a hĂ­reket a realitatea.tv-n. ÁltalĂĄban rĂĄ sem nézek a készĂźlékre, csak hallgatom, miket mondanak ...