Egy amerikai nagybĂĄcsi, a ki életében annyira el volt foglalva a vagyongyĂźjtéssel ĂśrĂśkĂśsei szĂĄmĂĄra, hogy nem ért reĂĄ a leĂĄnyĂĄval foglalkozni, Ăşgy hogy az meg is szĂśkĂśtt egy kocsissal (pedig nem is volt hercegnĂľ) a kĂśvetkezĂľ jĂł tanĂĄcsokat hagyta hĂĄtra végrendeletében:
- TanĂ­tsuk arra leĂĄnyunkat, hogy tudjon jĂł kenyeret sĂźtni, hogy sajĂĄt erejében bĂ­zzék, hogy tudjon inget varrni, hogy maga nézzen be az éléskamrĂĄba, hogy hamis hajat ne viseljen, hogy jĂł erĂľs, meleg cipĂľben jĂĄrjon. TanĂ­tsuk arra, hogy maga készĂ­tse ruhĂĄit, arra, hogy egy forint szĂĄz krajcĂĄr, arra, hogyan kell jĂł rĂĄntĂĄst csinĂĄlni, hogyan kell harisnyĂĄt foltozni és fejelni, hogyan lehet kartonruhĂĄban jĂĄrni, mégis kirĂĄlynéra emlékeztetni.
TanĂ­tsuk arra, hogy behatĂłan és helyesen gondolkozzék, tanĂ­tsuk arra, hogy a piros-pozsgĂĄs arc szĂĄzszor tĂśbbet ér a halvĂĄnynĂĄl, hogy nem a pénzben, hanem a jĂł erkĂślcsben van a gazdagsĂĄg.
TanĂ­tsuk arra, hogy milyen nagy istenĂĄldĂĄs, mikor konyhĂĄit, szobĂĄit rendben tudja tartani, hogy minél ...

Folytatás a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...