Gyermekkoro mban ettem utoljĂĄra, nem is tudom, miért nem fĂľztem. Persze annyi ĂşjdonsĂĄggal talĂĄlkozunk nap mint nap, sok mindent szeretnénk kiprĂłbĂĄlni-megkĂłstolni, Ă­gy aztĂĄn sokszor feledésbe merĂźlnek a régi ételek, sĂźtemények. SzĂłval gyerekkoromban nagymamĂĄm fĂľzĂśtt nekĂźnk kĂśszmétemĂĄrtĂĄst, nagyon szerettĂźk. Arra mĂĄr nem is emlékszem, hogy milyen hĂşsokhoz ettĂźk, mindenesetre jĂłl lehĂťtve nekem csak Ă­gy, ĂśnmagĂĄban is teljesen tĂśkéletes. Régen cukrozott vĂ­zben fĂľztĂźk, én most szĂľlĂľlevet hasznĂĄltam, Ă­gy is nagyon finom. Mivel igen savanykĂĄs, a végén Ă­zesĂ­tettem vanĂ­liĂĄs cukorral, amitĂľl édesebb és illatosabb lett, ha valaki édesebben szereti, mĂĄr az elején is tehet hozzĂĄ cukrot. FokhagymĂĄs hĂşs és pirĂ­tott burgonya kĂ­sérĂľje volt, sok sikert hozzĂĄ!

És a jĂĄték: Martinelli, a LegyĂźnk Egészségesek blog szerzĂľje nagyon jĂł kis jĂĄtékot hirdetett, gyertek, jĂĄtsszunk! HétrĂľl hétre mĂĄs-mĂĄs, elĂľre meghirdetett témĂĄban lehet receptet kĂźldeni, a részletekért nézzetek be Martinellihez!

HozzĂĄvalĂłk:

sponsored links