Eger, Zsálya és persze bor
sponsored links
Hétvégi beszámoló következik, kirándulás - most meglepõdnek majd - Egerben, lesz némi bor, kevés merülés a városban, vacsora egy bisztróban, és azt is elárulom, jó-e mankóval közlekedni a macskaköveken. A meghívást Zsuzsitól kaptuk, nyolcból bólintottunk négyen, elõzetes öröm, mert van néhány jó emlék, szép városba pedig mindig nagy kedvvel megyek, megyünk. Akkor még, bevallom, azt hittem, már lépek majd segédeszköz nélkül, hát dehogy. Nem baj, nem olyan nagy, kiruccanni azért így is jó nagyon, ingerszegény napokból kilépni, ha mankóval, hát legyen.
Az idõ nem volt a legjobb hozzánk, szombati belvárosi nézelõdés közben újra és újra vízcseppek az úton, ami ellen hol fedett terasszal, hol borozós látogatással védekeztünk, az elõbbinél rögtön szimpatizál velünk a pincér, ahogy meglátja Oszi mondjuk nem új telefonját, azután elmeséli a sajátjához kötõdõ legjobb sztorikat. Persze a felrakott, rajzos lábam sem kerüli el a figyelmet, nála térdmûtét, na az sem kellemes, de azóta, láthatom, pincér a javából. Közben az asztalon házi és meggysör, az utcán fagyizó kutya, eláll az esõ, elindulunk. Én hátul, megfontolt lépések és leszegett fej, na nem búskomorság miatt, csak koncentrálás, mankóval nehéz menet közben nézelõdni. Néha megállunk, egy-két kattintás, a török sátorból kiszökõ illatok betöltik a Dobó tér egyik szegletét, Herr Paprika egy ideig tûri, azután visszafordul, és szerez egy ...