Dutch baby
sponsored links
Megfigyeltem, hogy a felnõttek idõnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak pedig egyszerûen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettõl félnek. A néhától.
Az úgynevezett modern ember régen és csaknem tökéletesen elfelejtette, hogy õ társas lény. És most sehogy sem érti, miért oly sérülékeny.
(Vavyan Fable)
Maradt a fini baracköntetbõl, úgyhogy folytattam a sort, és kipróbáltam a Dutch Baby*-t is. Amennyire nem szeretem az amerikai palacsintát, ez annál jobban ízlett. Isteni ropogós körben, belül lágy és remegõs. Mire fotóztam már felére összeesett (sokkal jobban felfújódik, mint amennyire a képen látszik), és ez a mennyiség az én viszonylag kicsi sütõtálamba sok is volt. De elsõre nem igazán tudtam, hogyan viselkedik. Szóval ezt a mennyiséget egy kb. 26-28-as nagy serpenyõben (olyanban, ami sütõbe tehetõ) vagy sütõtálban érdemes megsütni, vagy két kicsiben.
Hozzávalók 2 fõre:
10 dkg liszt
2 nagyobb tojás
2 dl tej
1 csapott mokkáskanál só
2 teáskanál cukor (vaníliás is lehet)
2 dkg vaj
A sütõt fullhõfokra elõmelegítjük. A hozzávalókból kikeverünk egy sima palacsintatésztát. A serpenyõben, a tûzhelyen megolvasztjuk a vajat. Forró legyen, de még ne barnuljon. Öntsük bele a tésztát és tegyük azonnal a forró sütõbe. Körülbelül 20 perc alatt szép piros-ropogósra sül és felfújódik.
Bármilyen gyümölccsel, gyümölcsöntettel, lekvárral, csoki- vagy karamellöntettel, tejszínhabbal, satöbbivel kínálható. Azonnal fogyasztandó, mert pillanatok alatt összeesik, mint minden felfújt. Nagyon finom, szerintem elõször, de nem utoljára készítettem.
Sósan is el tudom képzelni. Egy jó raguval a közepén, például.
"A szó holland babát jelent, de természetesen itt most nem errõl lesz szó. A dutch ugyanis az amerikai német bevándorlók egy csoportját is jelentette, akik a deutsch szó elkorcsosulásából lettek dutchok, ugyanis ez a sütõben sült, tulajdonképpen palacsintafelfújt eredetileg a német Pfannkuchenbõl származik. Némileg hasonlít is az eredeti, nem grízbõl készült császármorzsára, ami gyakorlatilag ugyanez a metódus, csak a tésztát a végén darabokra szaggatva tálalják." (forrás)