Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Dubarry szelet
sponsored links
A látszat ellenére szoktam fõzni, ha nem is írom meg. Bár mindig szégyellem magam, hogy Marisnak egyedül kell vezetnie a blogot. :o) Nem mintha ez bárkit is vigasztalna - gondolom.
Most azért jelentkezem, mert csütörtökön zseniálisat alkottam. :o) Nem sok sikerélménye van az ember lányának, ha több gyermeke is van, mert bármit fõz, lesz, aki fanyalogjon, hogy "de én ezt nem szereteeeem!". A Dubarry szelet viszont bevált. Igaz, hogy karfiol helyett kelbimbóval készült, és sajt is került rá, tehát nem nevezhetõ igazi Dubarrynak. De lássuk a receptet szöveg helyett.
Készülhet bármilyen szeletelhetõ húsból, általában sertésszelet, pulyka- vagy csirkemell szokott lenni, nálam most csontozott sertéskarajból készült. Legelõször is a megtisztított kelbimbót félpuhára kell fõzni. Fedõ nélkül szoktam fõzni, hideg vízben teszem fel, és a tövérõl a megfeketedett kis részt levágom, így lejön néhány külsõ levél is. Aztán megmostam és egészben a vízbe tettem. Az autentikus verzió karfiollal készül, ha azt választjuk, akkor azt kell megtisztítani, rózsákra bontani és félpuhára fõzni. Nem szabad puhára fõzni, mert még rásütünk, és nem pépet akarunk.
Miközben fõ a kelbimbó, át kell pirítani serpenyõben, kevés olajban a hússzeleteket. 5-5 perc bõven elegendõ mindkét oldalának, egy kis só és bors se árt, ha kerül rá (nem szoktam elõre besózni, mert kiengedi az értékes levét, csak amikor a serpenyõbe kerül). Nem mérem az idõt, addig pirítom, amíg egyenletes fehér kérget kap a hús. A húsokat kiolajozott tepsibe szedtem, 8 szelet fért bele, egy kimaradt, amit a szintén kimaradt kelbimbókkal jól megette kisfiam. Közben el is készült a kelbimbó, de ha nem készült volna el, akkor a besamellel folytattam volna. Helyette kiszedtem, és félbevágva a húsra tettem annyi ...
Most azért jelentkezem, mert csütörtökön zseniálisat alkottam. :o) Nem sok sikerélménye van az ember lányának, ha több gyermeke is van, mert bármit fõz, lesz, aki fanyalogjon, hogy "de én ezt nem szereteeeem!". A Dubarry szelet viszont bevált. Igaz, hogy karfiol helyett kelbimbóval készült, és sajt is került rá, tehát nem nevezhetõ igazi Dubarrynak. De lássuk a receptet szöveg helyett.
Készülhet bármilyen szeletelhetõ húsból, általában sertésszelet, pulyka- vagy csirkemell szokott lenni, nálam most csontozott sertéskarajból készült. Legelõször is a megtisztított kelbimbót félpuhára kell fõzni. Fedõ nélkül szoktam fõzni, hideg vízben teszem fel, és a tövérõl a megfeketedett kis részt levágom, így lejön néhány külsõ levél is. Aztán megmostam és egészben a vízbe tettem. Az autentikus verzió karfiollal készül, ha azt választjuk, akkor azt kell megtisztítani, rózsákra bontani és félpuhára fõzni. Nem szabad puhára fõzni, mert még rásütünk, és nem pépet akarunk.
Miközben fõ a kelbimbó, át kell pirítani serpenyõben, kevés olajban a hússzeleteket. 5-5 perc bõven elegendõ mindkét oldalának, egy kis só és bors se árt, ha kerül rá (nem szoktam elõre besózni, mert kiengedi az értékes levét, csak amikor a serpenyõbe kerül). Nem mérem az idõt, addig pirítom, amíg egyenletes fehér kérget kap a hús. A húsokat kiolajozott tepsibe szedtem, 8 szelet fért bele, egy kimaradt, amit a szintén kimaradt kelbimbókkal jól megette kisfiam. Közben el is készült a kelbimbó, de ha nem készült volna el, akkor a besamellel folytattam volna. Helyette kiszedtem, és félbevágva a húsra tettem annyi ...