Gondolom, mĂĄr a cĂ­mbĂľl is sejtitek, hogy megsĂźtĂśttem életem elsĂľ Barbie tortĂĄjĂĄt Dorka cica 4. szĂźletésnapjĂĄra, ugyanis ez volt a kis Ăźnnepelt kĂźlĂśn kĂ­vĂĄnsĂĄga. HĂłnapokkal ezelĂľtt valami magazinban lĂĄtott egy fotĂłt, amin a gyerekek egy hercegnĂľ torta mellett mosolyognak, és a lĂĄtvĂĄny elvarĂĄzsolta. Amikor megkérdezte, sĂźtnék-e neki egy ilyet, azonnal rĂĄvĂĄgtam, hogy persze, aztĂĄn éjjel rĂĄgugliztam a Barbie tortĂĄra, és olyan képeket talĂĄltam, hogy aztĂĄn hajnalig nem tudtam aludni. Mondtam ÁdĂĄmnak, hogy ilyen szépet én egyszerĂťen nem tudok csinĂĄlni, hiszen nem vagyok cukrĂĄsz, csak egy egyszerĂť anyuka. Õ persze azt mondta, hogy ĂĄlljak neki, aztĂĄn olyan lesz, amilyen, Dorka biztosan ĂśrĂźlni fog neki, fĂľleg annak, hogy sajĂĄt kezĂťleg készĂ­tettem neki. 

Életemben nem kételkedtem még magamban ennyire..., de aztĂĄn gyĂľzĂśtt a hit ereje, és nekilĂĄttam a sĂźtésnek. Elméletben mindent elterveztem elĂľre. Brigi kuglĂłfjĂĄval "operĂĄltam", mint tortaalap, mivel annĂĄl finomabb tésztĂĄjĂş sĂźteményt az elmĂşlt évek sorĂĄn nem ettem. MegsĂźtĂśttem, és szokĂĄs szerint hibĂĄtlan lett. KifordĂ­tottam a formĂĄbĂłl, beleĂĄllĂ­tottam a befĂłliĂĄzott babĂĄt, aztĂĄn majdnem elĂĄjultam, mert a csodĂĄs magas kuglĂłfom, amit a baba szoknyĂĄjĂĄnak szĂĄntam, mindĂśssze térdig ért Barbie-nak. Persze, ez nem a kuglĂłf hibĂĄja volt, hanem a szĂśszi babĂĄé, hiszen bĂĄrmilyen csinos is, lĂĄssuk be, rém arĂĄnytalan ...