Apa jĂł ember. Nagyon jĂł.
Ez az egy jutott eszembe, amikor lĂĄttam, hogy kézenfogva vezetgeti az édesanyjĂĄt a térdig érĂľ vĂ­zben. (Szegény mamĂĄnak valami 20 évvel ezelĂľtti rossz emlék hatĂĄsĂĄra lett egy olyan beidegzĂľdése, hogy ha elengedi a korlĂĄtot, bele fog fulladni, még a bokĂĄig érĂľ vĂ­zbe is.) NagylelkĂť. Mindig azt mondja, hogy amĂ­g megteheti, hogy mĂĄsoknak ad, miért ne tegye? (Anya elmélete hasonlĂł, csak annyi a kĂźlĂśnbség, hogy Ăľ ezt elesettek/szervezetek/hajléktalanok=rĂĄszorultak irĂĄnyĂĄba mutatja, mĂ­g apa csak és kizĂĄrĂłlag a rokonsĂĄgban kamatoztatja.)

Ez a mostani hétvége is olyan volt. MinĂľségi idĂľ , ahogyan Ăľ nevezte. Egy minĂľségi helyen. Vagy egy aquavillĂĄt minek hĂ­vunk?
SzĂłval ĂśsszegyĂťlt a csalĂĄd. Mi, a testvéréék, és persze az anyukĂĄjuk. Akinek a novemberi szĂźlinapjĂĄt ĂźnnepeltĂźk. Mikor az Ăśvé volt most.

Összességében jĂłl sikerĂźlt. Kicsit ugyan fĂĄjlaltam, hogy elĂşszott a hétvége és semmit sem tudtam intézni, de azzal vigasztaltam magam, hogy ilyen Ăşgysem lesz tĂśbbet.
SzĂłval kĂźlĂśnleges alkalom volt. LehetĂľség nyĂ­lt kicsit jobban megismerni a nagybĂĄtyĂĄmékat, egy olyan oldalukrĂłl, amit eddig nem tapasztaltam. És ez jĂł. Sokkal pozitĂ­vabb képet mutat, mint az eddigi villĂĄmlĂĄtogatĂĄsok felszĂ­nes tapasztalata.
Vagy az, hogy 2 napra szobatĂĄrsak lettĂźnk az unokahĂşgommal. 17 éves. Keresi az ĂştjĂĄt, ugyan azt hiszi, mĂĄr ...

sponsored links