„AlkotĂłi vĂĄlsĂĄg”, ez az én bajom*. – mondanĂĄm, ha én lennék FĂźles a MicimackĂłbĂłl. Munka, munka és munka - az igazsĂĄg viszont ez.

Sokat beszélgetĂźnk gyerekeimmel az Élet ÉrtelmérĂľl, a munkĂĄrĂłl, a pénzrĂľl, az igazi értékekrĂľl. ArrĂłl, hogy mért kell nekik korĂĄn kelni, és mért érĂźnk csak késĂľn értĂźk a tanintézményekbe (érdekes mĂłdon valahogy mindig innen indul a megbeszélés). Kisfiam képzeletét az egész okfejtésbĂľl viszont mintha tĂşlsĂĄgosan is megragadta volna a munka ellenértéke. Nehéz elmagyarĂĄzni azt, amit az ember maga sem mindig ért. Nem azért dolgozunk, hogy pénzt keressĂźnk, hanem azért kapunk pénzt, mert dolgozunk, ami fontos, hasznos, érdekes, vagy valami efféle (rémlik még „a nem azért élĂźnk, hogy egyĂźnk….” stb. rigmus is, meg volt valami olyan kezdetĂť is, hogy „nem minden bogĂĄr rovar…” ja az valami mĂĄs). Na, hĂĄt én mondom a kisfiamnak:

-          DrĂĄgĂĄm, nem a pénz a legfontosabb dolog a vilĂĄgon! – és folytatnĂĄm ugye a mindenki ĂĄltal jĂłlismert „Szent SzĂźlĂľ Intelmei fiĂĄhoz’ remekmĂť pontjainak tételes felsorolĂĄsĂĄval, Ăşgy mint szeretet, csalĂĄd, tisztesség, szabadsĂĄg, kinek-kinek sajĂĄt fontossĂĄgi sorrendje szerint. De nem tudom belelovalni magam a szĂłnoklatomba, mert a gyakorlatorientĂĄlt emberpalĂĄnta megakaszt:

-          Hanem az ÉLELEM!

Kedves OlvasĂłm, lĂĄssuk be, a gyereknek igaza van. A szĂźkségletpiramis alapeleme a biztonsĂĄg, és Ăşgy rémlik tĂśbb évtizeddel ezelĂľtti tanulmĂĄnyaimbĂłl, hogy rĂśgtĂśn utĂĄna a tĂĄplĂĄlék kĂśvetkezik. FordĂ­tsuk hĂĄt tekintetĂźnket az élelem felé!