Diólekvár
sponsored links
Mióta rájöttem, hogy nem kell feltétlenül egy egész napos munka legyen, nem kell ipari mennyiségekben gondolkozni és milyen bátran lehet kísérletezgetni, nagyon jó dolognak tartom a lekvárfõzést. Szívesen teszek el mindenféle lekvárokat, amik jól is jönnek mindig sütihez, sütibe, palacsintába, joghurtba keverve. Nyár óta teljesen cukor- és tartósítószermentesen teszem el õket és eddig még szerencsére egyiknek sem lett semmi baja! Egyszerre mindig csak kis mennyiségekben szoktam fõzni, így gyorsan készen lesz, nem lesz nagy munka és azért ipari mennyiségekre nincs is szükség... Ha elfogy, majd fõzök újabb 3-4 üveggel. :-)
Sûríteni pektinnel szoktam, így az állaga is remek lesz és a gyümölcs édessége szerintem éppen elég is. A mi ízlésünknek legalábbis. Az üvegeket mindig kifõzõm, mielõtt beletöltöm a forró lekvárt, így nem is romlanak meg tartósítószerek nélkül sem. Fõztem már így õszibaracklekvárt, mákos sárgabarackot, néhány napja pedig diólekvárt. A színe kissé szokatlan, de az íze igazán nagyon jó lett! Neten fõleg zöld dió lekvár recepteket találni, de ez nem abból készült, hanem az érett, megpucolt, ledarál "rendes" dióból. :-)
Önmagában lekvárnak is nagyon finom, kevés tejjel felforralva pedig meglepõen jó diómártás készülhet belõle, sütikhez például.
Hozzávalók
3-4 db kb 2-3 dl-es üveghez (tudom, hogy ez így nem túl pontos, de nem mértem le az üvegeket, én mindig ilyen kisebb üvegekbe teszem a lekvárt, most éppen négy üveg lett belõle és egy kicsi kóstoló :-)
750 gramm alma (meghámozva, apró kockákra vágva)
250 gramm õrölt dió
8 gramm pektin
Az almát kevés vízzel feltettem fõni. Mikor megpuhult, botmixerrel pürésítettem, belekevertem a diót és a pektint. Kevergetve addig fõztem, amíg kicsit besûrûsödött, majd az elõzõleg kifõzött befõttes üvegekbe töltöttem. Az üvegek tetejére fóliát tettem és így csavartam rá a fedeleket. Egy kosarat kibéleltem törölközõkkel és konyharuhákkal és ebbe a száraz dunsztba csomagoltam az üvegeket. Ebben hûltek ki, szépen lassan, azóta pedig a kamrapolcon várnak a sorukra. :-)