Desszertmese
sponsored links
- Szia Dodó! Mi van veled? Idõtlen idõk óta nem láttalak! - üdvözölte Galagonya örömmel barátját.
- Ne is mondd!- legyintett barátja - Vidéken dolgoztam egy jó hónapot!
- De jó, hogy végre találtál valamit... mostanában nem könnyû álláshoz jutni!
- Én is örültem, mint majom a farkának, képzelheted! Egy megbízhatónak látszó cég keresett szakmunkásokat felvételre. Leutaztam a jelzett napon, megkerestem az irodát. Képzelheted, az utcán kígyózott a sor! Ötösével engedtek be minket. Az igazat megvallva, nem sok reményt fûztem a dologhoz, de úgy voltam vele, próba szerencse, meg ha már rászántam a buszjegy árát... És képzeld, felvettek, elsõre!
Be is álltam a következõ héten. Hamar belejöttem a melóba, kábelkötegeket szereltünk össze szakmányba... Ráadásul, ami ritkaság számba megy, adtak szállást és napi egyszeri meleg étkezést is! Aztán, mikor lejárt a próbaidõ, elküldtek indoklás nélkül! Pénzt se adtak, azzal hitegetnek, hogy majd a "központ" postázza a járandóságomat. No hiszen... csak gyõzzem kivárni, míg ideér a pénz a holdról!
- Akkor most le vagy égve, rendesen! - mondta Galagonya részvéttel.
- Naná! Ami azt illeti, nem bánnám, ha egy ebédre meghívnál... Tízkor kezdik el osztani a segélyt a városházán, de ez a buta gyomrom nem ismeri az órát!
- Hát, fõzni nem fõztem még mára, de egy tányér rétesre meg tudlak hívni, megmaradt tegnapról!
- Rétes? Imádom! Mehetünk is!
- Kávét vagy teát kérsz? - kérdezte Galagonya, miután konyhájában hellyel kínálta vendégét - Vagy tudod mit? Töltök egy bögre tejet, azzal jársz a legjobban!
Elõvett egy jókora tálcát a kamrából, melyen hatalmas adag mákos rétes tornyosult.
Barátja ámultan nézte.
- Hát mekkora vendégség volt nálad, hogy ennyi a "maradéka"?!
- Hagyd el! - legyintett Galagonya - Így még sose jártam! Azzal kezdõdött a dolog, hogy a lányom ...
- Ne is mondd!- legyintett barátja - Vidéken dolgoztam egy jó hónapot!
- De jó, hogy végre találtál valamit... mostanában nem könnyû álláshoz jutni!
- Én is örültem, mint majom a farkának, képzelheted! Egy megbízhatónak látszó cég keresett szakmunkásokat felvételre. Leutaztam a jelzett napon, megkerestem az irodát. Képzelheted, az utcán kígyózott a sor! Ötösével engedtek be minket. Az igazat megvallva, nem sok reményt fûztem a dologhoz, de úgy voltam vele, próba szerencse, meg ha már rászántam a buszjegy árát... És képzeld, felvettek, elsõre!
Be is álltam a következõ héten. Hamar belejöttem a melóba, kábelkötegeket szereltünk össze szakmányba... Ráadásul, ami ritkaság számba megy, adtak szállást és napi egyszeri meleg étkezést is! Aztán, mikor lejárt a próbaidõ, elküldtek indoklás nélkül! Pénzt se adtak, azzal hitegetnek, hogy majd a "központ" postázza a járandóságomat. No hiszen... csak gyõzzem kivárni, míg ideér a pénz a holdról!
- Akkor most le vagy égve, rendesen! - mondta Galagonya részvéttel.
- Naná! Ami azt illeti, nem bánnám, ha egy ebédre meghívnál... Tízkor kezdik el osztani a segélyt a városházán, de ez a buta gyomrom nem ismeri az órát!
- Hát, fõzni nem fõztem még mára, de egy tányér rétesre meg tudlak hívni, megmaradt tegnapról!
- Rétes? Imádom! Mehetünk is!
- Kávét vagy teát kérsz? - kérdezte Galagonya, miután konyhájában hellyel kínálta vendégét - Vagy tudod mit? Töltök egy bögre tejet, azzal jársz a legjobban!
Elõvett egy jókora tálcát a kamrából, melyen hatalmas adag mákos rétes tornyosult.
Barátja ámultan nézte.
- Hát mekkora vendégség volt nálad, hogy ennyi a "maradéka"?!
- Hagyd el! - legyintett Galagonya - Így még sose jártam! Azzal kezdõdött a dolog, hogy a lányom ...