Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Daramorzsa
sponsored links
Vagy más néven császármorzsa, daramorzsóka, smarni, smórni...
Sokféleképpen ismerjük ezt az igazán finom és egyszerû édességet, azonban fontos megemlíteni, hogy az eredeti császármorzsa - melynek eredetét a bécsi udvarhoz, vagyis Ferenc Józsefhez és Sissihez köthetjük - nem tartalmaz búzadarát. Egy igen egyszerû, sûrû, lisztes palacsintatésztát kell kikeverni hozzá, majd megsütni. Elkészítési ideje lényegesen rövidebb mint a nálunk meghonosodott változata. A "magyar császármorzsát" alaphangon 1,5 - 2 óra alatt készíthetjük el, mivel úgy kezdõdik a recept, hogy kb. 1 órát áztassuk a tejben a búzadarát, hogy jól megszívhassa magát.
Én ez utóbbiról szeretnék írni, ezért is adtam a daramorzsa címet bejegyzésemnek.
Van aki arra esküszik, hogy a tojást szétválasztja és a habbá vert fehérjét külön forgatja a tésztába, van aki egyben keveri bele a tojásokat. Egyesek sütõben sütik, mások serpenyõben. Van olyan, aki a búzadara mellé nem tesz lisztet, mások különbözõ arányban vegyítik ezt a két hozzávalót.
Én öszvér daramorzsát készítettem, vagyis lisztet is kevertem bele, igaz, nagyon minimális mennyiséget.
Hozzávalók:
- 20 dkg búzadara
- 2 dkg liszt
- 0,5 litel tej
- 5 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 marék mazsola
- 1 csipet só
+ a sütéshez vaj
Tehát ahogy említettem, az elsõ lépés: keverjük össze a búzadarát és a lisztet, öntsük fel a tejjel és hagyjuk 1 órán keresztül pihenni.
Ezután a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a citromhéjat és a búzadarás-lisztes tejet, mazsolát és jól kikeverjük. A tojásfehérje habot is beleforgatjuk.
Egy tepsit kivajazunk és beleöntjük a masszát. 180 fokra elõmelegített sütõbe toljuk és addig sütjük, amíg a tészta majdnem megszilárdul. Az alja ilyenkor már halványbarna színû. Egy lapos fakanál vagy villa segítségével apró darabokra szaggatjuk, jól összeforgatjuk, összerázogatjuk a tepsiben. Egyenletesen elterítjük és tovább sütjük, amíg kellõen megpirul.
Vigyázat, nehogy kiszárítsuk, akkor finom, ha morzsássá sült, de még viszonylag lágy a tésztája.
Porcukorral, lekvárral tálalhatjuk és nekem frissen, forrón ízlik a legjobban. És nagy-nagy elõnye, hogy bármikor ehetjük: akár reggelire, ebédre, vacsorára. Desszertként vagy fõételként. Teljesen mindegy, mindig elfogy. :)
Sokféleképpen ismerjük ezt az igazán finom és egyszerû édességet, azonban fontos megemlíteni, hogy az eredeti császármorzsa - melynek eredetét a bécsi udvarhoz, vagyis Ferenc Józsefhez és Sissihez köthetjük - nem tartalmaz búzadarát. Egy igen egyszerû, sûrû, lisztes palacsintatésztát kell kikeverni hozzá, majd megsütni. Elkészítési ideje lényegesen rövidebb mint a nálunk meghonosodott változata. A "magyar császármorzsát" alaphangon 1,5 - 2 óra alatt készíthetjük el, mivel úgy kezdõdik a recept, hogy kb. 1 órát áztassuk a tejben a búzadarát, hogy jól megszívhassa magát.
Én ez utóbbiról szeretnék írni, ezért is adtam a daramorzsa címet bejegyzésemnek.
Van aki arra esküszik, hogy a tojást szétválasztja és a habbá vert fehérjét külön forgatja a tésztába, van aki egyben keveri bele a tojásokat. Egyesek sütõben sütik, mások serpenyõben. Van olyan, aki a búzadara mellé nem tesz lisztet, mások különbözõ arányban vegyítik ezt a két hozzávalót.
Én öszvér daramorzsát készítettem, vagyis lisztet is kevertem bele, igaz, nagyon minimális mennyiséget.
Hozzávalók:
- 20 dkg búzadara
- 2 dkg liszt
- 0,5 litel tej
- 5 tojás
- 15 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 marék mazsola
- 1 csipet só
+ a sütéshez vaj
Tehát ahogy említettem, az elsõ lépés: keverjük össze a búzadarát és a lisztet, öntsük fel a tejjel és hagyjuk 1 órán keresztül pihenni.
Ezután a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a citromhéjat és a búzadarás-lisztes tejet, mazsolát és jól kikeverjük. A tojásfehérje habot is beleforgatjuk.
Egy tepsit kivajazunk és beleöntjük a masszát. 180 fokra elõmelegített sütõbe toljuk és addig sütjük, amíg a tészta majdnem megszilárdul. Az alja ilyenkor már halványbarna színû. Egy lapos fakanál vagy villa segítségével apró darabokra szaggatjuk, jól összeforgatjuk, összerázogatjuk a tepsiben. Egyenletesen elterítjük és tovább sütjük, amíg kellõen megpirul.
Vigyázat, nehogy kiszárítsuk, akkor finom, ha morzsássá sült, de még viszonylag lágy a tésztája.
Porcukorral, lekvárral tálalhatjuk és nekem frissen, forrón ízlik a legjobban. És nagy-nagy elõnye, hogy bármikor ehetjük: akár reggelire, ebédre, vacsorára. Desszertként vagy fõételként. Teljesen mindegy, mindig elfogy. :)