"Manabus, a nyĂşl vĂĄndorlĂĄsai kĂśzben egyszer az erdĂľben egy folyĂłparti tisztĂĄsra ĂŠrt. Megpillantotta Totolizt, a baglyot, amint egy nagy fa ĂĄgĂĄn gubbasztott. SĂśtĂŠt volt, nagyon sĂśtĂŠt, Manabus nem lĂĄtott valami jĂłl, Ă­gy szĂłlt hĂĄt a bagolyhoz:

- Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ilyen sötét legyen? Én nem szeretem a sötétet, és azt akarom, hogy mindig nappali világosság vegyen körül!

- Ha elĂŠg hatalmas vagy - felelte a bagoly -, hĂĄt tĂŠgy rĂłla, hogy Ăşgy legyen. MĂŠrjĂźk Ăśssze erĂľinket, ĂŠs amelyikĂľnk gyĂľz, az rendezhesse el kedve szerint ezt a dolgot.
Összehívta hát a nyúl meg a bagoly az erdõ vadjait, a négylábúakat, és a madarakat, hogy tanúi legyenek párviadaluknak. Mikor összegyülekeztek, elmagyarázták nekik, mirõl van szó. Néhány madár és négylábú Manabus gyõzelmét kívánta, mert a világosságot kedvelték, mások meg azt szerették volna, ha a bagoly gyõz, hogy továbbra is mindig sötét maradjon.
MegkezdĂľdĂśtt hĂĄt a pĂĄrharc a nyĂşl meg a bagoly kĂśzĂśtt. Manabus egyre csak azt ismĂŠtelgette:
- FĂŠny! FĂŠny! FĂŠny! FĂŠny!
A bagoly viszont Ă­gy kiĂĄltozott:
- Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka! Éjszaka!
Abban ĂĄllapodtak meg, hogy amelyik vĂŠletlenĂźl elszĂłlja magĂĄt ĂŠs vĂŠletlenĂźl ellenfele kiĂĄltĂĄsa tĂŠved a szĂĄjĂĄra, elveszti a harcot.
A hangos ĂŠs egyre gyorsabb kiabĂĄlĂĄsba a tĂśbbi ĂĄllat is bekapcsolĂłdott, igyekeztek segĂ­teni ĂŠs belezavarni a kĂźzdĂľket, ki-ki pĂĄrtĂĄllĂĄsa szerint. VĂŠgĂźl is a bagoly vĂŠletlenĂźl ĂŠjszaka helyett fĂŠnyt kiĂĄltott, Ă­gy elvesztette a jĂĄtszmĂĄt. Manabus, a nyĂşl Ăşgy rendelkezett, hogy ĂĄrassza el ezentĂşl fĂŠny a vilĂĄgot, de beleegyezett, hogy az idĂľ egy rĂŠszĂŠben ĂŠjszaka legyen, a bagoly ĂŠs mĂĄs ĂĄllatok kedvĂŠĂŠrt, mert ezek az ĂŠjszakĂĄt jobban szeretik, mint a nappalt." (indiĂĄn mese)

Ha a nagy karĂĄcsonyi sĂźtĂśgetĂŠsbĂľl maradna fĂślĂśsleges tojĂĄsfehĂŠrje, ez az egyszerĂť kis sĂźti remekĂźl "felveszi". GizinĂŠl talĂĄltam, kĂśszĂśnĂśm a receptet, fincsi. A krĂŠmen vĂĄltoztattam, tejszĂ­n helyett mascarponĂŠval kĂŠszĂ­tettem.

4 db tojĂĄsfehĂŠrje (nagy)

10 dkg porcukor 

1 csipet sĂł

10 dkg darĂĄlt diĂł

6 dkg liszt

1 csapott mokkĂĄskanĂĄl sĂźtĂľpor

1 nagy marĂŠk aprĂłra vĂĄgott diĂł

1 marĂŠk mazsola

1 csomag vanĂ­liĂĄs pudingpor (4 dkg)

3 dl vĂ­z

25 dkg mascarpone

10 dkg kristĂĄlycukor

 

Egy 35-szĂśr 25-Ăśs tepsit (lehet kicsit nagyobb is, de nekem csak ekkora van, Ă­gy kissĂŠ vastag lett a tĂŠsztĂĄja) bĂŠleljĂźnk ki szilikonos sĂźtĂľpapĂ­rral, a sĂźtĂľt melegĂ­tsĂźk elĂľ 160 fokra. 

A tojásfehérjét a csipet sóval kezdjük el felverni, és mikor már tartása van, kanalanként adagoljuk hozzá a cukrot, és addig verjük, míg kemény hab lesz belõle. Tegyük kis fokozatra a robotgépet, és adjuk a krémhez a darált diót is, majd a sütõporral elkevert lisztet is. Simítsuk a tésztát a tepsibe, kenjük el, a tetejét szórjuk meg a durvára vágott dióval és a mazsolával. Süssük 15-20 percig, kivétel után hagyjuk kissé hûlni, majd óvatosan távolítsuk el az aljáról a sütõpapírt. Ha kihûlt, vágjuk félbe, az egyik fele lesz az alja, a másik a teteje a sütinek. Én felszeltem már így az elején kockákra a lapokat.

A pudingporbĂłl vĂ­zzel ĂŠs cukorral fĂľzzĂźnk pudingot, kevergetve hidegvĂ­zfĂźrdĂľben hĂťtsĂźk ki. RobotgĂŠppel kissĂŠ keverjĂźk, krĂŠmesĂ­tsĂźk a mascarponĂŠt egy nagyobb tĂĄlban, majd adjuk hozzĂĄ a kihĂťlt pudingot is, kis fokozaton keverjĂźk Ăśssze. 

VĂŠgĂźl kenjĂźk a lapok egyik felĂŠre a krĂŠmet, ĂŠs tegyĂźk a tetejĂŠre a mĂĄsik lapot. HĂťtĂľszekrĂŠnyben hagyjuk ĂĄllni, mĂ­g teljesen behĂťl.

sponsored links