Ha ezt apa lĂĄtnĂĄ, tuti agyoncsapna - csak ez jĂĄrt a fejemben, amikor éjjel fél kettĂľkor sétĂĄltam haza az elnéptelenedett utcĂĄn. Szinte hallottam, mit mondana. Egy fiatal lĂĄny ne mĂĄszkĂĄljon éjszaka egyedĂźl.
És igaza lenne. NanĂĄ. Nem mint mindig, de... mint sokszor.
Mentségemre szĂłljon, hogy megprĂłbĂĄltam. Azonban iszonyĂş hideg volt, én meg kissé alulĂśltĂśztem (jĂł szokĂĄs szerint), és révén, hogy ekkor mĂĄr csak villamospĂłtlĂłk jĂĄrnak, Ăşgy szĂĄmoltam: gyalog elĂľbb hazaérek. (HozzĂĄtenném, valĂłban Ă­gy volt.)
Fejben mĂĄr végigvettem az Ăśsszes védekezési mĂłdot, amit csak ismerek, és reménykedtem, hogy a miniszoknya ellenére nem tĂťnĂśk potenciĂĄlis lehetĂľségnek. De hĂĄla a nĂľi agy csodĂĄlatos barĂĄzdĂĄltsĂĄgĂĄnak, bĂľven volt idĂľm kĂśzben az estét is végiggondolni.
Tényleg ezt mondta? Jézusom.
Én pedig belementem? MéginkĂĄbb jézusom.

BĂĄr... valĂłszĂ­nĂťleg Ă­gy volt a legjobb. Hiszen ismerem magamat. Ismerem, mint a ...

sponsored links