Céklás szilvasaláta
sponsored links
Több mint egy éve voltam Grúziában, így több mint egy éve tervezek egy informatívabb bejegyzést az útról. Leginkább annak a gasztro részérõl.
A grúz konyha abszolút kompatibilis a magyar ízlésvilággal, pláne egy indiai vagy egy délkelet-ázsiai konyhához képest. Hasonló jellegû ételeik vannak, mint nekünk, viszont sokkal bátrabban, szerteágazóbban használják az alapanyagokat, és szerintem az ételeik is ízgazdagabbak. Grúzia annak ellenére, hogy földrajzilag elég konkrétan Ázsiában található, több EU zászló lobog az intézmények bejáratainál, mint itthon. De a nagy akarat ellenére nem része az Európai Uniónak, és a külkereskedelme se példa értékû. Így a piacokon szinte semmi exportáru nincs, csak helyi termékek. Ez persze környezetvédelem szempontjából viszont hatványozottan példaértékû. Mikor mi jártunk arra, már szezonja volt a szilvának, aminek szerintem minden természetes variánsa megtalálható a piacokon. A nálunk megszokott sötéttõl, a piroson és sárgán keresztül a zöldig, a közepestõl a legkisebbig. Sok esetben szerintem a nálunk igen ritka fosóka szilvát használják. Nagy méretû gyümölcs egyébként a gránátalmán kívül nem nagyon volt jellemzõ.
Egyik meglepõ, és emblematikus szilva receptjük a TKEMALI, azaz a szilvaszósz amit húsokhoz, zöldségekhez használnak mártásként. Bár nem biztos, hogy minden szilvaszósz tkemali, de mi legalább három félét kóstoltunk. Volt a tejszínes krémes, édeskésebb verzió egy vegetáriánus padlizsán ételhez, volt a szerintem klasszikus barnás szósz édes és savanykás jegyekkel, és volt az a verzió amit szerintem az éretlen szilvából készítenek, és nagyon kellemesen savanykás. A szilvát nem csak szószként használják, hanem pácként, és fõételeket is megbolondítnak vele. Az alábbi recept is egyfajta grúz saláta, ahol a saláta alapanyagai nem nyersen, hanem sülve kerülnek az ételbe, és az egyik fõszereplõje a szilva.
Bármit is írtam pár sorral korábban, e recept tekintetében azért mégse tenném a nyakam arra, hogy pont ez a saláta kifejezetten kompatibilis lenne hazai ízlésvilággal, de szerintem elképesztõen finom. Nincs benne sok klasszikus fûszer, mégis robbannak benne az ízek. Valahol egy könnyed saláta, ugyanakkor mégis egy melengetõ, édeskés robusztus õszi étel. Annak ellenére, hogy nincs benne masszív adag tárkony (mint a grúz ételek jelentõs részében), számomra tipikusan szemlélteti a grúz konyha jellegét. Az azt, hogy nincs túlkombinálva, finom, és bátran használják az alapanyagokat. Még van szilva legyetek Ti is bátrak, és próbáljátok ki ezt a salátát.
Hozzávalók a salátához:
- 3-4 db nagyobb cékla (kb. 500-600g)
- 6-7 db szilva vagy ringló vagy a kettõ vegyesen (kb. 350g)
- 1 nagy fejes saláta, radicchio (kb.180g)
Továbbá finom hozzá még:
- 1-2 endívia
- 150g friss kecske vagy feta jellegû sajt
- egy kisebb csokor korianderzöld, petrezselyem
Hozzávalók az öntethez:
- 3 evõkanál olívaolaj
- 1 evõkanál sherry ecet vagy vörösbor ecet
- 2 teáskanál méz
- fél kiskanál chili pehely
- 3 gerezd zúzott fokhagyma
- lépés
A céklát felszeleteljük kb. másfél centis kockákra, a szilvát negyedekre és a salátát pedig 8-10 centis darabokra bontjuk. (Én egyébként a saláta kb. ? részét sütöttem meg, a maradékot nyersen kevertem az ételbe.)
- lépés
Összekeverjük az olívaolajat és sherry ecettel, felmelegítjük a sütõt 190-200 fokra.
- A céklát egy tûzálló tálba tesszük és hozzáadjuk az ecetes olaj harmadát, majd kb. 30 percig sütjük.
- 30 perc után a céklához keverjük a szilvát, szükség esetén még adunk hozzá egy kis olajat, majd további 20 percig sütjük.
- A maradék olajhoz hozzáadjuk a mézet, fokhagymát és a chilit ha használunk. A tálba tesszük a salátát, és a maradék fûszeres olajat, összekeverjük és további 10 percig sütjük.
- lépés
Tálaláshoz: Ha nem használtuk fel az egész salátát, akkor keverjük hozzá a maradékot. Illetve ha teszünk hozzá sajtot, akkor azt is. Szükség esetén meglocsolhatjuk egy kis olívaolajjal, illetve ha használunk itt adjuk hozzá a fûszernövényeket.