A céklakrémet nem a kĂźlalakjĂĄért szeretjĂźk. ElsĂľre Ăşgy néz ki, mintha robotgépbe dobtunk volna egy Barbie autĂłt egy gombĂłc vanĂ­liafagyival. Ki az aki ilyen plasztik szĂ­nĂť valamit gondolkodĂĄs nélkĂźl a kenyerére kenne? Azt hiszen ez az a kaja, amit egy csalĂĄdi pikniken a megjelentek fele undorral elkerĂźlne, és csak a reformkonyhĂĄn edzĂľdĂśtt nĂľnemĂť rokonok mernének a pirĂ­tĂłsuk sarkĂĄra kanalazni. Vagyis ha széles kĂśrĂť elismerést akarunk a kĂśzĂśsbe bedobott kencénkkel, akkor inkĂĄbb maradjunk a padlizsĂĄnkrémnél vagy egy jĂł kis tatĂĄr bifszteknél. A céklakrém az "érdekes" arcĂş lĂĄnyok kategĂłriĂĄjĂĄba tartozik: elsĂľre biztos nem szeretsz bele, és nem fog csorogni tĂľle a nyĂĄlad. De aztĂĄn egykét talĂĄlkozĂł és a véleményed lassan megvĂĄltozik, kezded szépnek és viccesnek lĂĄtni. A céklakrémbe sem fogsz elsĂľ harapĂĄsra beleszeretni, de ha mĂĄr vetted a bĂĄtorsĂĄgot és megettél egy fél szelet kenyérrel, mĂĄsként gondolkodsz majd rĂłla, s az is lehet, hogy a kĂśvetkezĂľ pirĂ­tĂłst is megkened vele. Aki elég bevĂĄllalĂłs egy prĂłbĂĄhoz, az alĂĄbbiakat szerezze be:

HozzĂĄvalĂłk: ...

Folytatás a blogon ... topliszt.blog.hu/2011/11/19/tormas_ce...