Volt egyszer nĂĄlunk egy olyan idĂľszak, amikor tĂşlzĂĄs nélkĂźl mondhatom, hetente kétszer céklacarpaccio volt a vacsora egy része. Ennek nem elvetemĂźlt és semmi mĂĄsban ki nem élhetĂľ sznobizmusunk volt az oka, csupĂĄn az, hogy a férjem rĂĄjĂśtt, ezzel Ăľ is prezentĂĄlni tud nekem egy villantĂłs, de egyszerĂť vacsorĂĄt.
Feltétel, hogy mindig legyen a hĂťtĂľben, de legalĂĄbbis a fagyasztĂłban készre sĂźlt cékla (részletes leĂ­rĂĄs ITT), innentĂľl kezdve gyerekjĂĄték a dolog. Õ pedig gyalul, kever, felvĂĄg és locsol, azutĂĄn jĂłl bezsebeli a dĂ­cséreteket. Meg is érdemli!
BĂĄrki utĂĄna csinĂĄlhatja, a siker nem marad el, tessék elhinni! A rĂĄvalĂłkat érdemes egy idĂľ utĂĄn ...

Folytatás a blogon ... dallacucina.freeblog.hu/archives/2012...