Most mĂĄr hatĂĄrozottan és egészen biztosan tudom, hogy csenĂľmanĂłk jĂĄrnak a konyhĂĄmban. Igaz, még egyet sem sikerĂźlt fĂźlĂśn csĂ­pnem, kĂśztudottan igencsak fĂźrgék, de semmi mĂĄs magyarĂĄzata nem lehet annak, hogy a tegnap frissen sĂźlt fahéjas-cukros kiflik szĂĄma villĂĄmgyorsan nullĂĄra csĂśkkent :)

Lehet, a csenĂľmanĂłkon kĂ­vĂźl, tĂĄvoli rokonaik, a nosztalgia manĂłk :) is tevékenykedtek, ugyanis az elsĂľ falat utĂĄn, mintha ismét kisiskolĂĄs lettem volna, nem csak Ăşgy éreztem, de hirtelenjében ott is voltam, az iskolĂĄtĂłl egy saroknyira, nehéz hĂĄtitĂĄskĂĄval, bal lĂĄbamon félig kikĂśtĂľdĂśtt cipĂľfĂťzĂľvel, kezemben a tĂ­zĂłraira vett cukros pereccel :)

Na, ez a fahéjas-cukros kifli pont olyan, mint gyerekkoromban az a bizonyos cukros perec. Csak még annĂĄl is finomabb :)

Itthon a gyerekek pillanatok alatt eltĂźntették és ManĂł lelkesen vitte tĂ­zĂłraira is.

PihekĂśnnyĂť, nagyon finom tészta, laza belsĂľzet, fahéjas-cukros kĂśntĂśs. SĂťrĂťn lesz konyhĂĄnk vendége.

Recept LimarĂĄtĂłl. Annyit vĂĄltoztattam, hogy a tésztĂĄba reszelt citromhéjat és vanĂ­liĂĄs cukrot tettem, és nem tucatnyi, hanem 16 db finomsĂĄgos kiflit sodortam.