A kegyetlen hĂľség tegnap este ĂĄtvĂĄltott Ă­téletidĂľbe. LegalĂĄbbis nĂĄlunk. BrutĂĄlisan nagy volt. És vizes. Mindez sajĂĄt tapasztalat: a hĂĄzunktĂłl 8 percre kapott el minket a vihar. Á-val éppen hazafelé tartottunk VelencérĂľl, és éppen csak kijelentettem, hogy milyen tĂśk jĂł, hogy pont elkerĂźltĂźk a vihart, megéreztem az 1. nagyobb cseppeket. AztĂĄn elkezdett szakadni, mintha dézsĂĄbĂłl Ăśntenék. DĂśbbenetes volt. (TegyĂźk hozzĂĄ, hogy Ăľ mĂĄr elindulni sem akart, és minden egyes vasĂşti megĂĄllĂł mellett ahol elhaladtunk, jelentĂľségteljesen reménykedĂľ pillantĂĄsokat vetett. HiĂĄba, hajthatatlan vagyok. Õ meg nem szeret egyedĂźl tekerni.)
Nem szokĂĄsom, de javasoltam, hogy ĂĄlljunk be valahovĂĄ. BeĂĄlltunk.
Semmi értelme nem volt.
Csak alkalmam nyĂ­lt meghallgatni, hogy milyen, amikor sikĂ­tozik. Akkor mĂĄr inkĂĄbb ĂĄzzunk szét. LegalĂĄbb hamar otthon leszĂźnk.

A lépcsĂľhĂĄzban kibĂşjtam a cipĂľmbĂľl. Pontosabban letéptem magamrĂłl. Valami undorĂ­tĂł érzés, amikor a vizes ruha mindenhol jĂł szorosan rĂĄdtapad. De nĂĄlam a cipĂľ viszi a prĂ­met. AttĂłl sĂ­rni tudnék.
De nem sĂ­rtam. SzĂł nélkĂźl borĂ­tottam ki belĂľle a vizet. Aranyhal nélkĂźl.

MĂĄr lezuhanyozva, szĂĄraz ruhĂĄban gondolkoztam el, hogy milyen furcsa is az élet: délben még az volt a legnagyobb problémĂĄm, hogy hova bĂşjjak a tĂťzĂľ napsugarak elĂľl fényképezni. Nem sikerĂźlt ugyan 100 %-osan, de legalĂĄbb jĂłt ebédeltem.

HozzĂĄvalĂłk 1 személyre:

sponsored links