Ennyi énkĂśzpontĂşsĂĄg utĂĄn, azt hiszem ideje témĂĄt vĂĄltani. De még elĂľtte engedjetek meg annyit, hogy kis kiegészĂ­tést fĂťzzek a legutĂłbbi bejegyzéshez, amivel - remélem - ti is kicsit jobban megértitek a reakciĂłmat. Mert tény, félreérthetĂľ. És amit félre lehet érteni, azt biztos lesz olyan, aki félreérti. SzĂłval nyuci, akĂĄrki is vagy, ez legfĂľképpen neked szĂłl. Meg annak, akiben felmerĂźlt hasonlĂł kérdés.

KezdjĂźk ott, hogy nekem mindig is a SOTE volt az ĂĄlmom. Meg a dietetika. A 2011-es Educatio-n rajzolĂłdott ki, mint terv, aztĂĄn amikor ellĂĄtogattam a nyĂ­ltnapra, akkor éreztem azt, hogy igen. EZT szeretném. A szĂźlinapi "terveim" kĂśzĂśtt is csak az szerepelt.
Pécs mindig mĂĄsodlagos volt. Vagy éppen sehĂĄnyadlagos. (Volt olyan idĂľszakom, amikor azt mondtam, hogy oda akkor sem megyek el, ha fel is vesznek. Foggal-kĂśrĂśmmel kapaszkodtam Pesthez. Ez ordĂ­tott a jelentkezésemrĂľl is: a pesti fizetĂľs dietetika megelĂľzte a pécsi ingyenes képzést. Ez persze késĂľbb mĂłdosult, kis szĂźlĂľi meggyĂľzésre.)
Az események akkor vettek gyĂśkeres fordulatot, amikor megkaptuk az érettségi eredményeit. Azt hittem/hittĂźk, Pest elĂşszott. A pontjaim alig ĂĄlltak valamicskével a tavalyi hatĂĄr felett, nem mellesleg mindenki 50 pontos nĂśvekedéseket jĂłsolt.
És ilyenkor mi a megoldĂĄs? Az ember B-tervet gyĂĄrt.
Ez lett Pécs. Eleinte még gondolatnak is utĂĄltam, aztĂĄn elkezdtem megszeretni. Álmokat ...

sponsored links