Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Csúsztatott palacsinta házi meggy-cseresznye lekvárral és dióval
sponsored links
Hozzávalók (18-20 cm-es palacsintatortához, 8 szelethez):
4 tojás
csipet só
4 csapott ek. (nád)cukor
40 g vaj
350 ml zsíros tej
120 g (tönköly) finomliszt
egy kevés vaj a sütéshez
egy kis üveg házi cseresznye-meggy lekvár
200 g darált dió
70 g porcukor + egy kevés a tetejére (ha édes a lekvár, akkor kevesebb cukrot tennék bele)
Elõkészítem a darált dió és porcukor keveréket illetve a lekvárt. Egy tepsit elõkészítek (amibe 18-20 cm-es palacsintatorta elfér) és a sütõt 175 fokra melegítem.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem. A vajat megolvasztom. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az olvasztott vajat, apránként a tejet hozzáadom és a lisztet is beleszitálom. Óvatosan beledolgozom a tojáshabot. Vigyázok ne törjem nagyon össze a habot.
Kivajazott forró serpenyõben merõkanálnyi adagokat kezdek el sütni. A palacsintának csak egyik oldalát sütöm meg. Nekem ebbõl az adagból 9 darab 18-20 cm-es palacsinta lett, így a lekvárt és diós-porcukrot 8 részre osztottam.
Amint megsült az elsõ palacsinta (csak az egyik fele, a felsõ fele még krémes maradjon, mondjam hogy kissé nyers) azt a tepsibe csúsztatom a nyers oldala nézzen felfele. Megkenem lekvárral megszórom a diós porcukorral. Aztán sütöm a következõ palacsintát, szintén csak egyik felét. Szintén a nyers oldala kerül felfele és rá a lekvár és diós porcukor. Ezt a sort folytatom a 8. palacsintáig. Azt megszórom a maradék lekvárral és dió-porcukorral. Az utolsó palacsintát ezúttal fordítva csúsztatom: a sült oldala néz felfele. Az elõmelegített sütõben 10-15 perc alatt kissé átsütöm. Kicsit hûlni hagyom majd megszórom porcukorral (nálunk csak a látszat kedvéért került porcukor, mert anélkül is tökéletes szerintem). Langyosra hûtve szépen szeletelhetõ.
A recept kisebb alakításokkal Szmuk Irén: 1235 ételrecept egészségeseknek és betegeknek címû szakácskönyvébõl való, egyébként egyik kedves rokonomtól kaptam.