Csörög-e?
sponsored links
Imádom a frissen felásott föld illatát. Érezni benne a kacér tavaszt, a harsogó zöldet, a reményt, a megújulást, a napfényt meg a szarvasmarhatrágyát. Nagyon hiányzik már ez az élmény, úgyhogy ideje a tél bozontos farkára csomót kötni és jól fenéken billenteni. Erre kiválóan megfelel a herõce vagy szalagos fánk azaz csöröge. A férjem tiltakozott, nem emberes sütemény az, félfog, zajos, törik is, meg ilyenek. Nem értem, hogy nem lehet transzba esni, amint a leheletvékony sütemény íze átjárja a testet-lelket, meg hogy újra gyerek lehet az ember és füle botjáig elmerülhet a porcukorban tobzódó porhanyós törmelékben. A konyhában is minden dolog sikere attól függ, hogy menedzselem, milyen a píárja?
A csörögefánk nálam a gyerekkor. Édesanyám olyan vékony kis szalagokat készít csöröge néven, amilyenre csak olyan anyák képesek, akik éjszakánként titokban felkötik még a szárnyaikat. Kézmûves mûfaj. Hozzányúlni és enni is úgy kell, hogy közben királykisasszonynak érzi magát az ember: kecsesen, lágyan, mert könnyen törik a süti. A tál alján nem csókra csücsörített szájú béka van, hanem vaníliás porcukorhalom tele maradék sütidarabkákkal, kiskanállal kell kienni és mindeközben nem meghallani, ahogy rikácsol a fülünkbe egészségtudatos énünk, hogy ...