Csókolom, nadon finom volt a kókuszgoló!
sponsored links
Ki ne emlékezne erre a reklámra, amikor az aggódó anyuka videófonálás közben rajtakapja kislányát fekete pákóval és Zénóval a gyöngyösi koleszban. A reklámból anno akkora hype lett, hogy a gyöngyösi fõiskolák nyílt napjain kókuszgolyóval csábították be az érdeklõdõ diákokat. Nem véletlen, a kókuszgolyó népszerûsége hazánkban megkérdõjelezhetetlen, hungarikumabb még a szürkemarhánál is. A kókuszgolyó megkerülhetetlen, ott figyel minden intézményi büfé polcán: kókuszgolyót eszi a járó beteg a kórházi büfében, a bölcsész a Szabó Ervinben, a honatya a képviselõi irodaház önkiszolgálójában, és kókuszgolyót kértem magam is sokáig a gimi büféjében. Mindaddig, amíg beszállítót nem váltott a büfés bácsi, és olyan lett a goló, mintha brikett téglát rágcsáltam volna. Pedig egy jó kókuszgolyó arról ismerszik meg, hogy nem száraz, hanem krémes, és formázható. Ez a tulajdonsága például állandó humorforrás volt a gimiben: mivel a büfés bácsi még a szalvétán is spórolt és minden kókuszgolyót hártyavékony nanoszalvétán tálalt, ha nem etted meg azonnal, és a padon felejtetted, elég volt egy finom tenyérnyomás egy arra járó pajkos osztálytárstól, és már csak az volt a kérdés, hogy kidobod vagy szalvétástul bevállalod. Így sok év távlatából azt is beismerem, hogy többször voltam elkövetõje, mint szenvedõ alanya ennek a gyermekien gonosz tréfának. Úgyhogy ezúton követném meg minden osztálytársamat, és szeretném kiengesztelni õket az alábbi kókuszgolyó recepttel, amit drága Anyósomtól kaptam.
Hozzávalók:
- 25 deka darált háztartási keksz ...