csíráztatás megint
sponsored links
Eszméletlen zöldéghiányom van, de nem vagyok hajlandó marokkói paradicsomot és padlizsánt venni, a jordániai vízízû uborka sem a kedvencem. Káposztát meg unom már. Pedig én hozzászoktam, hogy kenyérhez, szendvicshez (vagy bele) mindig egyek valami nedveset, valami roppanósat, valami finom, hideg, kontrasztot nyújtó életteli zöldséget. Hát most így nagyon nem megy. Úgyhogy úgy döntöttem, veszek csíráztatót!
házi lenmagos-korpás-zabpelyhes barna tönkölykenyér, házi ajvár, mungóbabcsíra
Régebben is próbáltam, de nem szellõzött jól a dolog sajnos. Most viszont az egyetlen fajta, szemlátomást igénytelen és gagyi fröccsöntött mûanyagból készült, szúrósabb tekintettõl is elrepedõ (a gyártó pedig nyilván tudja, hogy õ az egyetlen a piacon) csíratálat megvettem, csóróságomban elég sok aranyforintért. Persze annyi eszem nem volt, hogy magot is vegyek.
No de mindegy, még régen fedeztük fel anyával, hogy bizonyos nagyobb CBAk, eldugva ugyan, a zöldségek vagy száraztermékek közt az alsó polcokon, forgalmaznak tellér márkájú, 20 dekás kiszerelésben olyan 150-300 ft körüli áron: mungóbabot, adzukibabot, feketebabot, hajdinát, szóját, vöröslencsét, csicseriborsót, kölest. Hát megdöbbentem. Végre egy cég, amelyik rájön, hogy ...