"Nem szoktĂĄl mosolyogni.
 Nem konkrétan most, hanem ĂĄltalĂĄban. MĂĄr nem is tudom mikor lĂĄttalak utoljĂĄra..."

Ezt apa ĂĄllapĂ­totta meg.
És valĂłban. Nem téved. MĂĄr én is észrevettem.
Valahogy leszoktam rĂłla. A mosoly megnyit a tĂśbbi ember felé, sebezhetĂľvé tesz. És én a legkevésbé sem akarok az lenni.
Így inkább bezárkózom. Biztos, ami biztos.
De ha valaki jĂłl belenéz a szemembe, az elutasĂ­tĂĄs és fĂślényesség alatt kapĂĄlĂłzĂł kezeket talĂĄl. Amik nem talĂĄlnak fogĂłdzkodĂłt.

Étkezésileg elmondhatĂł, hogy "vegasztromĂĄnia napokat" tartok, ugyanis pĂĄr napja szinte minden ebédem az onnan lefirkantott receptekbĂľl készĂźl. A mostaninĂĄl még a fénykép is. KĂśszĂśnĂśm AnnĂĄnak :) Szuperfinom!

HozzĂĄvalĂłk 2 személynek:

sponsored links