Császármorzsa újra, ezúttal sütõben
sponsored links
Tegnap beszélgettem valakivel telefonon, aki megkérdezte, különben hogy vagyunk, mert az mostanában a blogról nem derül ki.
Lehet, hogy tudattalanul megfogadtam zsidóegyetemes ex-padtársam tanácsát, és tényleg zárkózottabb lettem...? Vagy csak nem történt velünk olyan sok dolog mostanában; vagy, ami történt, az valamilyen oknál fogva tényleg nem publikus. Vagy, akirõl írhatnék, mert megérne egy tanulmányt, nem írhatok, mert kamasz, és valószínûleg örihari lenne a dologból. Pedig biztos hozzá tudnátok szólni a témához sokan.
Marad a fõzés, az olyan ártatlan, nem fáj senkinek, nem sértek vele senkit, nem szólok be vele, pedig néha szívesen megtenném.
Ilyen volt az étkezõnk, mögötte elképzelhetõ a konyha. |
Mindezek ellenére nem vágyom vissza a régi lakásba, félre ne értsetek, csak az után a minõség után sóhajtozom, ami ott volt. Feltett szándékom, hogy ha legközelebb költözünk, a választásnál nagyon hangsúlyos lesz, hogy milyen a konyha. Mondom ezt most. Persze, amikor kiadó házat kell keresni, az ember kompromisszumokra kényszerül, mert vagy nem elég nagy, vagy nagyon lepukkant, vagy a világvégén van, satöbbi, satöbbi... Ahol most vagyunk, minden szempontból jó, nagy is, szép is, jó a hely is, csak hát a konyha...az lehetne jobb.
Nem nyafognék, de most már késõ.
Már nyafogtam. A továbbiakban inkább fõzzünk...
Egyszer már feltettem a császármorzsa receptjét ide a blogra, aztán én magam sem készítettem valami sûrûn, mert ...