Csoportmunka

2011-09-20

sponsored links


Koccintós szombat, már délelõtt a vacsorára gondolunk, maradunk, megyünk, fõzünk, vagy rendelünk, növekvõ tanácstalanság. Éva aztán megold, elõkerül a borjú a hûtõbõl, akkor a maradunk, fõzünk, eszünk verziót választjuk. Legyen borjúbécsi. De mi lenne, ha polentáznánk, veti fel Herr Paprika. Jó, de ez így összeférhetetlen, módosítsunk. Bécsi távozik, borjú marad, és persze a polenta is. Gondolkozunk. Kertben ott a rozmaring, a ládában nõ zsálya is, pincébõl hozunk bort, kosárból veszünk ki fokhagymát, sütünk, felöntünk, dobunk, lefedünk, várunk, várunk, majd a végeredményt teszteljük, persze akkor már úgyis mindegy, mindenki éhes, szóval megesszük, nincs kérdés. Jó lesz? Jó lesz.
Herr Paprika a gombás polentát fõzte szokásos kedvvel és alapossággal, Éva pedig a borjút készítette a vázlatok alapján. Én voltam az elméleti személy, a kukta, a rozmaringszedõ és a fokhagymavágó. Közben jöttünk, aztán mentünk, leültünk, felálltunk, kimentünk, bejöttünk, szagoltunk, elképzeltünk, poharat emeltünk, vártunk. Azután elkészültünk, kikapcsoltunk, tálaltunk, kóstoltunk, értékeltünk, koccintottunk, beszéltünk, ismételtünk, a polenta meg majdnem teljesen elfogyott. Itt a vége, fõzünk.

Zsályás-rozmaringos borjú gombás polentával ...

Folytats a blogon ... imbisz.blogspot.com/2011/09/csoportmu...

sponsored links

Keres?s