Csokoládés-vaníliás torta, nagylányomnak
sponsored links
Nos, ha már az elõzõ sütemény Nagylány születésnapjára készült, akkor következzen most a tortája is, hiszen már több, mint 2 hónapja, hogy megvolt a nagy esemény, de a torta leírására még nem került sor (Bár ez még nem késés... a tavalyi tortája mai napig sem került fel... :P )
Nehéz feladat elõtt áll az az anyuka, aki nem szereti a csokoládét (legalábbis ha tortáról van szó, nem a csokoládés, az elsõ, amit megkíván), de gyereke lassan évrõl évre valamilyen csokoládés tortát kér a születésnapjára. És persze, az anyuka is az a típus, aki mindig valami mást akar készíteni, mint elõzõleg.
Bár most eléggé könnyû dolgom volt, hiszen nagylányom pontos utasításokat adott a végerdmény kinézetét, ízét illetõen, nekem csak az "odavezetõ utat" kellett megtalálni: csokoládés-vaníliás torta, ami úgy néz ki lentrõl fölfelé, hogy csokis lap, csokis krém, csokis lap, vaníliás krém, és csokis lap. Végül, a szimmetria kedvéért saját szakállamra felvállaltam a két réteg csokis krémet és a négy piskótalapot, de nem kaptam szidást érte. :D Lánykám nagyon boldog volt, és nagyon ízlett neki a torta. Az osztálytársaknak és a jelenlévõ szülõknek is ízlett, bár tudvalevõ, hogy minél nagyobb egy társaság, annál különbözõbbek az ízlések is, tehát annál nagyobb az esély arra, hogy valakinek mégsem nyeri el maximálisan a tetszését.
A díszítése nagyon egyszerû, mondhatni elfuserált volt, mert idõm és ötletem sem volt már hajnali 4 után, hogy hogyan csináljam: tejszínhabbal és csokoládéforgáccsal díszítettem. Az adag hatalmas, 25-30 személynek is elegendõ, tökéletes olyankor, amikor sok vendéget kell megkínálni. És még valami. Évek óta igazi tejszínt használok a süteményekbe, tortákba, ha valamilyen családi összejövetelre készítem azt, de amikor nagyobb vendégseregnek, illetve idegenebb személyeknek is kell enniük ezekbõl, akkor nem merem vállalni, ezért ez a torta édesített növényi tejszínnel készült. Ha valaki igazival készíti, számoljon rá még némi édesítést.
Csokoládés-vaníliás torta
Hozzávalók a lapokhoz: 4 db háromtojásos piskóta, amelyekhez egyenként szükséges: 3 tojás, 6 evõkanál cukor, 1 teáskanál sütõpor, 1 evõkanál citromlé, 5 evõkanál liszt, 1 evõkanál kakaópor, 1 csipet só; a vaníliás krémhez: 1 tasak vaníliás pudingpor, 1 evõkanál cukor, 4 dl tej, 1 vaníliarúd, 3 dl édesített habtejszín, 15 g zselatinpor, 5 evõkanál víz; a csokoládés krémhez: 2 tasak étcsokoládés pudingpor, 9 dl tej, 30 dkg étcsokoládé, 2 evõkanál cukor, 30 g zselatinpor, 1 dl víz, 4-5 dl édesített habtejszín; a sziruphoz: 4 dl víz, 2 evõkanál cukor, rumkivonat; a díszítéshez: 2-3 dl édesített habtejszín, csokoládéforgács.
Elkészítése: A piskótához az egész tojásokat kézi mixer segítségével habosra dolgozzuk a cukorral meg a sóval, majd beletesszük a sütõport, rálocsoljuk a citromlevet, kissé elkavarjuk, majd beleszórjuk a lisztet és a kakaót. Óvatos mozdulatokkal alaposan elkavarjuk, majd kb. 25*40 cm-es, sütõpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és 180 fokra elõmelegített sütõben 10-12 perc alatt megsütjük. Ugyanígy járunk el még háromszor, amíg 4 db piskótánk nem lesz. (A hozzávalóknál megadott mennyiségek 1 laphoz elegendõek, tehát ezeknek négyszeresét kell számítani a 4 laphoz. - elnézést a részletezésért, de szeretném, ha mindenkinek nyilvánvaló lenne...) Amíg a piskóták hûlnek, elkészítjük a krémeket. A vaníliás krémhez 2 dl tejet fõni teszünk a kikapart vaníliamaggal és a vaníliahéjjal, a maradékot pedig simára dolgozzuk a pudingporral meg a cukorral. A kettõt összeöntjük, majd folytonosan kavargatva sûrû péppé fõzzük. Hagyjuk kihûlni, közben eltávolítjuk belõle a vaníliahéjat. A zselatinport beáztatjuk 1/2 dl vízbe, a habtejszínt pedig keményre verjük. Nagyon kis lángon, állandóan kavargatva megolvasztjuk a zselatint, majd hozzádolgozunk 2-3 evõkanál tejszínhabot, és alaposan elkeverjük a kihûlt péppel. Végül óvatos mozdulatokkal rendre beleforgatjuk a maradék habot is. A csokoládékrémhez a tej nagyrészét forrni tesszük, és beletördeljük az étcsokoládét. A pudingport elkeverjük a cukorral és a maradék tejjel. Miután a tej fölforrt, állandóan kavargatjuk, míg a csokoládé meg nem olvad benne, végül pedig hozzáöntjük a pudingporos keveréket, és tovább kavarva sûrûre fõzzük. Hagyjuk kihûlni. A zselatinport beáztatjuk 1 dl vízbe, a habtejszínt pedig keményre verjük. Nagyon kis lángon, állandóan kavargatva megolvasztjuk a zselatint, majd hozzádolgozunk 2-3 evõkanál tejszínhabot, és alaposan elkeverjük a kihûlt péppel. Végül óvatos mozdulatokkal rendre beleforgatjuk a maradék habot is. Tálcára helyezzük az egyik piskótalapot, alaposan meglocsoljuk cukros-rumos sziruppal, és rásimítjuk a csokoládés krém felét. Ráhelyezünk egy másik piskótát, azt is meglocsoljuk, és rákenjük a vaníliás krémet. Ismét egy piskóta és locsolás következik, majd a megmaradt csokoládékrém, végül pedig befedjük a negyedik piskótával. Ezt érdemes elõzõleg meglocsolni, és a megáztatott felével lefele borítani. Miután összeraktuk a tortát, kézzel óvatosan megnyomogatjuk, hogy a rétegek jól összeérjenek, és helyezkedjenek, illetve a széleken elsimítjuk az esetlegesen kifolyt krémet. Végül bevonjuk tejszínhabbal, és megszórjuk csokoládéforgáccsal. Persze, ha több idõnk van rá, illetve kreatívabbak is vagyunk, bármilyen más díszítést lehet eszközölni rá.
Nehéz feladat elõtt áll az az anyuka, aki nem szereti a csokoládét (legalábbis ha tortáról van szó, nem a csokoládés, az elsõ, amit megkíván), de gyereke lassan évrõl évre valamilyen csokoládés tortát kér a születésnapjára. És persze, az anyuka is az a típus, aki mindig valami mást akar készíteni, mint elõzõleg.
Bár most eléggé könnyû dolgom volt, hiszen nagylányom pontos utasításokat adott a végerdmény kinézetét, ízét illetõen, nekem csak az "odavezetõ utat" kellett megtalálni: csokoládés-vaníliás torta, ami úgy néz ki lentrõl fölfelé, hogy csokis lap, csokis krém, csokis lap, vaníliás krém, és csokis lap. Végül, a szimmetria kedvéért saját szakállamra felvállaltam a két réteg csokis krémet és a négy piskótalapot, de nem kaptam szidást érte. :D Lánykám nagyon boldog volt, és nagyon ízlett neki a torta. Az osztálytársaknak és a jelenlévõ szülõknek is ízlett, bár tudvalevõ, hogy minél nagyobb egy társaság, annál különbözõbbek az ízlések is, tehát annál nagyobb az esély arra, hogy valakinek mégsem nyeri el maximálisan a tetszését.
A díszítése nagyon egyszerû, mondhatni elfuserált volt, mert idõm és ötletem sem volt már hajnali 4 után, hogy hogyan csináljam: tejszínhabbal és csokoládéforgáccsal díszítettem. Az adag hatalmas, 25-30 személynek is elegendõ, tökéletes olyankor, amikor sok vendéget kell megkínálni. És még valami. Évek óta igazi tejszínt használok a süteményekbe, tortákba, ha valamilyen családi összejövetelre készítem azt, de amikor nagyobb vendégseregnek, illetve idegenebb személyeknek is kell enniük ezekbõl, akkor nem merem vállalni, ezért ez a torta édesített növényi tejszínnel készült. Ha valaki igazival készíti, számoljon rá még némi édesítést.
Csokoládés-vaníliás torta
Hozzávalók a lapokhoz: 4 db háromtojásos piskóta, amelyekhez egyenként szükséges: 3 tojás, 6 evõkanál cukor, 1 teáskanál sütõpor, 1 evõkanál citromlé, 5 evõkanál liszt, 1 evõkanál kakaópor, 1 csipet só; a vaníliás krémhez: 1 tasak vaníliás pudingpor, 1 evõkanál cukor, 4 dl tej, 1 vaníliarúd, 3 dl édesített habtejszín, 15 g zselatinpor, 5 evõkanál víz; a csokoládés krémhez: 2 tasak étcsokoládés pudingpor, 9 dl tej, 30 dkg étcsokoládé, 2 evõkanál cukor, 30 g zselatinpor, 1 dl víz, 4-5 dl édesített habtejszín; a sziruphoz: 4 dl víz, 2 evõkanál cukor, rumkivonat; a díszítéshez: 2-3 dl édesített habtejszín, csokoládéforgács.
Elkészítése: A piskótához az egész tojásokat kézi mixer segítségével habosra dolgozzuk a cukorral meg a sóval, majd beletesszük a sütõport, rálocsoljuk a citromlevet, kissé elkavarjuk, majd beleszórjuk a lisztet és a kakaót. Óvatos mozdulatokkal alaposan elkavarjuk, majd kb. 25*40 cm-es, sütõpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és 180 fokra elõmelegített sütõben 10-12 perc alatt megsütjük. Ugyanígy járunk el még háromszor, amíg 4 db piskótánk nem lesz. (A hozzávalóknál megadott mennyiségek 1 laphoz elegendõek, tehát ezeknek négyszeresét kell számítani a 4 laphoz. - elnézést a részletezésért, de szeretném, ha mindenkinek nyilvánvaló lenne...) Amíg a piskóták hûlnek, elkészítjük a krémeket. A vaníliás krémhez 2 dl tejet fõni teszünk a kikapart vaníliamaggal és a vaníliahéjjal, a maradékot pedig simára dolgozzuk a pudingporral meg a cukorral. A kettõt összeöntjük, majd folytonosan kavargatva sûrû péppé fõzzük. Hagyjuk kihûlni, közben eltávolítjuk belõle a vaníliahéjat. A zselatinport beáztatjuk 1/2 dl vízbe, a habtejszínt pedig keményre verjük. Nagyon kis lángon, állandóan kavargatva megolvasztjuk a zselatint, majd hozzádolgozunk 2-3 evõkanál tejszínhabot, és alaposan elkeverjük a kihûlt péppel. Végül óvatos mozdulatokkal rendre beleforgatjuk a maradék habot is. A csokoládékrémhez a tej nagyrészét forrni tesszük, és beletördeljük az étcsokoládét. A pudingport elkeverjük a cukorral és a maradék tejjel. Miután a tej fölforrt, állandóan kavargatjuk, míg a csokoládé meg nem olvad benne, végül pedig hozzáöntjük a pudingporos keveréket, és tovább kavarva sûrûre fõzzük. Hagyjuk kihûlni. A zselatinport beáztatjuk 1 dl vízbe, a habtejszínt pedig keményre verjük. Nagyon kis lángon, állandóan kavargatva megolvasztjuk a zselatint, majd hozzádolgozunk 2-3 evõkanál tejszínhabot, és alaposan elkeverjük a kihûlt péppel. Végül óvatos mozdulatokkal rendre beleforgatjuk a maradék habot is. Tálcára helyezzük az egyik piskótalapot, alaposan meglocsoljuk cukros-rumos sziruppal, és rásimítjuk a csokoládés krém felét. Ráhelyezünk egy másik piskótát, azt is meglocsoljuk, és rákenjük a vaníliás krémet. Ismét egy piskóta és locsolás következik, majd a megmaradt csokoládékrém, végül pedig befedjük a negyedik piskótával. Ezt érdemes elõzõleg meglocsolni, és a megáztatott felével lefele borítani. Miután összeraktuk a tortát, kézzel óvatosan megnyomogatjuk, hogy a rétegek jól összeérjenek, és helyezkedjenek, illetve a széleken elsimítjuk az esetlegesen kifolyt krémet. Végül bevonjuk tejszínhabbal, és megszórjuk csokoládéforgáccsal. Persze, ha több idõnk van rá, illetve kreatívabbak is vagyunk, bármilyen más díszítést lehet eszközölni rá.